Lollok Lénárd 1905-1923

jelezve jobbra lent: OW, hátoldalon vásznon fent, középen tollal: Oscar Wiedenhofer
2024. Állapotleírás (Szakács Márton): A hordozó sérült, szakadás figyelhető meg a reverenda ujjánál. A festékréteg jó megtartású, tisztítás, feltárás időszerű. Keret: kopott, sarkoknál hiányos.
Életrajz
"Nagybányán, Szatmár megyében született 1848. júl. 14-én. Teológiai végzettségét Esztergomban szerezte a főiskola növendékeként. 1871. júl. 31-én szentelték pappá, ezután káplánként tevékenykedik Dévényben és tanárként a nagyszombati gimnáziumban. Kápláni minőségben áthelyezik Budapestre, a Felsővízivárosba 1872-ben. 1876-tól Lipótvárosban működik, 1879-től pedig a Belvárosban. 1890-ben plébánosi kinevezést kap a Lipótvárosba. 1894-ben megkapja a Szűz Máriáról nevezett topissai c. pré- postságot, majd 1907-ben a pápai prelátusi címet. Az esztergomi székeskáptalanban 1905. dec. 16-án foglalja el stallumát és fokozatos előléptetéssel 1916-ban barsi őfesperes lesz. Miután kanonok lesz, felmentve a rezideálási kötelezettség alól, 1905-ben Budapesten a Központi Szemináriumban rektori teendőket lát el. 1906—08 között pedig Bécsben tevékenykedik ugyancsak rektorként a Pazmaneumban. 1913-ban újra felmentését kéri a rezideálás alól betegségére való hivatkozással. Távolléte idejére jövedelmének egy részét szegény, templomok és iskolák megsegítésére adja. Idegbaját külföldön gyógyíttatja. 1919-ben Luzemben a Kan- ton-spitálban tartózkodik, ahonnan Csemoch János prímás visszahívására válaszában kifejti, hogy haladékot kér értékeinek felszámolása miatt. 14 nagyobb bútor és 14 nagyobb és kisebb értékes képet szándékozik eladni. Innsbruckban a Kreutzschwester szanatóriumban, majd Zizersben a Sankt Johannesstift intézetében szeretne gyógyulást keresni. Budapesti működése idején buzgó lelkipásztornak, magas műveltségű papnak ismerik. A budapesti bazilika építése körül sokat fáradozott, melynek díszes falai művészi ízlését dicsérik. Életében több ízben tett alapítványt szegény és nyugdíjas papok javára. Hagyatékából Bécsben készült sodronyzománcos, ékköves kehely, oltárszőnyeg, 3 mellkereszt, 3 gyűrű, 5 miseruha, 2 stóla és 2 infula került a kincstárba. Esztergomban hunyt el 1923. márc. 10-én, életének 75., pappászentelésének 52. évében. A bazilika kriptájában nyugszik. Munkái: 1. A Szent István királyról nevezett budapesti templom belsejének rövid ismertetése. Bp. 1905." (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)