Machovich Gyula 1913-1937

Életrajz

"A Nyitra megyei Csáporon született 1858. febr. 11-én. Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán, Nagyszombatban, Pozsonyban az Emericanumban végezte. Bölcseletett Esztergomban, teológiát pedig Bécsben hallgatott, ahol megszerezte a teológiai doktori címet. 1880. okt. 17-én szentelték pappá. Ezután káplánként kerül Garamkövesdre, 1882-ben a budai várplébániára. Esztergomban Simor János prímás idejében található, 1883-tól levéltárosa és szertartójaként. 1888-ban prímási és főegyházmegyei szentszéki jegyző. 1889-ben érseki titkár, szentszéki ügyész. Ebben az évben pápai kamarási címet kap. 1893-ban plébánosi dispozícióval Tardoskeddre távozik, ahol 1911-től kerületi esperes is. Az esztergomi székeskáptalanban 1913 .febr. 11-én nyeri el a mesterkanonoki stallumot, majd fokozatos előléptetéssel 1922-ben nógrádi, 1931-ben főszékesegyházi főesperes és ugyanezen évben őr-, 1934-ben pedig az olvasókanonokságig jut el. Kanonoki kinevezésétől kezdve a főegyházmegyei iskolák tanfelügyeletét látja el. Főszentszéki bíró is egyidőben. 1920-tól Csernoch János, 1929-től Serédi Jusztinián hercegprímások esztergomi általános helynöke élete végéig. Közben, 1922-ben Szent Margitról nevezett dömösi c. prépost lesz. Plébánosi évei alatt többször tapasztalta hívei ragaszkodását. 1913-ban Tardoskeddtől elbúcsúzva ötventagú bandérium kísérte őt az állomásig abban a tudatban, hogy lelkipásztor nem távozott ily impozánsan plébániájáról kanonoki kinevezése után. Cikkei többször Csápori név alatt jelentek meg. Értekezései a Katholikus Hetilapban, a Magyar Sionban és a Hittudományi Folyóiratban olvashatók. Esztergomban hunyt el 1937. okt. 15-én, életének 79., papságának 57. évében. Serédi Jusztinián prímás temette az esztergomi bazilika altemplomában. Munkái: 1. Taxii Leó volt szabadgondolkodónak önvallomásai. Fordította M. Gy. Esztergom, 1887. 2. Szabadkőművesség elleni szövetkezet kézikönyve és a magyarországi szabadkőművesek névsora. Esztergom, 1887. 3. Az olasz Nagy-Oriens körlevele a szabakőművesség törekvéseiről. Fordította M. Gy. Esztergom, 1887. 4. Namensregister den unten dem Schutze der Ungarischen Symbolischen Grosse-Loge arbeitenden Freimaurer-Brüder. Gran, 1888. 5. Sardo y Salvany, F.: A liberalizmus bűn. Égető kérdések. Függelék XIII. Leó pápa: Apostoli körlevél az emberi szabadságról. Fordította M. Gy. Esztergom, 1888. 6. A magyarországi szabadkőművesség nagypáholyának ez évi beszámolója az okt. 28-án tartott nagy gyűlésen. Bp. 1888. 7. Az én kontrásom. Észrevételek Kontra Győző „Valóság és ámítás“ c. röpiratára. Bp. 1888. 8. Szentbeszéd az esztergomi katholikus legényegylet zászlójának szentelése alkalmával. Esztergom, 1888. 9. Ámítás és valóság. 1. Adatok a szabadkőművesség leálcázásához. 2. Újabb adatok a magyarországi szabadkőművesek leálcázásához. Esztergom, 1888, 1893. 10. Freppel, K. E.: Az 1789-iki franczia forradalom századik évfordulójára. Fordította M. Gy. Esztergom, 1889. 11. A szabadkőművességről. Esztergom, 1895." (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)