Boldog Meszlényi Zoltán Lajos 1931-1953
jelezve jobbra lent: Héya
Csernoch és Serédi prímások idején érseki titkár, irodaigazgató volt, majd kanonok és segédpüspök lett. Mindszenty József távollétében, 1950-ben a káptalan őt választotta meg helynöknek, de rövid időn belül internálták és az elszenvedett kínzások miatt elhunyt. 2009-ben avatták boldoggá és ereklyéit a bazilika egyik mellékoltárára helyezték. A képet Héya Zoltán festette, aki a két világháború közötti időszak keresett portréfestője volt többek között a legmagasabb állami körök és az egyházi vezetők számára dolgozott. 1944-ben emigrált az USA-ba. A káptalan galéria 4 darabja származik tőle.
Életrajz
"A Heves megyei Hatvanban született 1892. jan. 2-án. Teológiai tanulmányait Rómában végzi a Collegium Germanico-Hungaricumban. Rómában szentelték pappá 1915. okt. 28-án. Rövid ideig tartó komáromi káplánság után a prímás Esztergomba rendelte központi szolgálatra. Itt 1917- től prímási szertartó és levéltáros, 1926-tól titkár, 1930-tól irodaigazgatói tisztet tölt be egészen 1936-ig, amikor megválik kancellárságától. Közben, 1922-ben pápai kamarási címet kap. Az esztergomi főkáptalanban 1931. febr. 4-én mesterkanonokságot nyer, majd fokozatos előléptetéssel 1944-ben nógrádi főesperes lesz, de egyúttal a honti főesperesi cím viselője 1946-ig, amikor Tóth Kálmán átveszi tőle. Serédi Jusztinián prímás sinopei címre püspökké szenteli 1937. okt. 28-án. Breyer István győri püspök — volt esztergomi kanonok — és Kriston Endre tituláris püspök segédletével. Ettől kezdve az érsek segédpüspöke. 1941-ben elnyeri a Megváltóról nevezett lekéri apátságot. 1937. okt. 2-án a Szentszék az Ad ecclesiasticis regiminis kezdetű apostoli konstitucióval rendezi azon magyar egyházmegyék sorsát, amelyek a trianoni béke következtében a szomszédos államokhoz kerültek. Így a rozsnyói és kassai egyházmegyék Magyarországra eső részén apostoli adminisztraturát állít fel és Serédi Jusztinián érsekre, mint apostoli kormányzóra bízza e területeket. Ekkor Serédi vikáriusává nevezi ki Meszlényit (1937—38). 1940-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre rendkívüli tanárnak nevezi ki. 1941—45 között Serédi a kevés hasznot hozó prímási birtokok joszágkormányzójává nevezte ki. A gazdaságok nagyobb jövedelmezőségét korszerűbb műveléssel és fokozott ellenőrzéssel igyekezett elérni. Az utóbbi miatt különösen az érdekeltek előtt népszerűtlenné vált. 1946-ban főszentszéki officiális volt. A második világháború előtt a Szent István Akadémiának tagja és a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Művének elnöke. 1950. jún. 17-én sede impedita az esztergomi székeskáptalan által káptalani helynöknek megválasztva rövid ideig (júl. 4-ig) kormányozza az egyházmegyét. Ekkor internálják Kistarcsára, később betegsége miatt a budapesti rabkórházba kerül és ott hal meg. Káptalani helynöki székfoglalójában a káptalanhoz ezt írja: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hűséget meg nem tagadom soha“ (Circ. 1950. 29.). Hamvas Endre apostoli adminisztrátorként így emlékezik meg haláláról körlevelében: „Erat vir valde eruditus, assiduus zelator disciplinae ecclesiasticae. In variis officiis ecclesiasticis exemplar praestabat operarii conscientiosi et indefessi. Inde ab annis aegrotans, nunquam tamen onera status recusare vel allevare visus est“ (Circ. 1954. 32.) Budapesten hunyt el 1953. jan. 11-én, életének 61., pappászentelésének 37. évében. Ideiglenesen a rákoskeresztúri Üjtemetőben temették el, ahonnan földi maradványait 1966. jún. 24-én vitték át az őt megillető esztergomi bazilika altemplomába. Munkái: 1. A főkegyúri jog és a forradalom. Esztergom, 1920. 2. Házasságjog. Az egyházi törvénykönyv vonatkozó kánonjainak fordítása. Esztergom, 1927. 3. Házassági köteléki perek az egyházi bíráskodásban. Esztergom, 1927. 4. A kánonjogi tanulmányok fontossága. Pécs, 1930. (A Szent István Akadémia felolvasásai. II. 2.) 5. Szentek a mi hőseink. M. Z., Horn Emil, stb. Cleveland, 1958." (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)