Vajay István 1965 - 1983

Életrajz

"Árva megyében, Hladovkán született 1917. máj. 15-én. Középiskolai tanulmányait Tatán végezte a piaristáknál, teológiát pedig Esztergomban hallgatott a Hittudományi Főiskolán.
Esztergomban szentelték pappá 1941. jún. 15-én. Ezután kápláni kinevezéssel működik Tardoskedden, 1944-ben Drégelypalánkon. Még ebben az évben katonai behívót kap és tábori lelkészként vesz részt a háborúban, ahol hadifogoly lesz. 1946-ban rövid ideig káplán Budapesten az örökimádás-templom- ban, ez év folyamán áthelyezik Piliscsévre plébánoshelyettesnek, ahol 1951-ben plébános. 1958—65 között Dorogon plébános, miközben 1958—64 között egyúttal a szeminárium gondnoka Esztergomban. Az esztergomi főkáptalanban 1965. jún. 19-én foglalja el mesterkanonoki stallumát, majd fokozatos előléptetéssel 1977-ben szentgyörgymezei prépost, 1979-ben éneklőkanonok a Szent Adalbertról nevezett stallumban. Kanonoki kinevezése után a főszékesegyház plébánosa és Esztergom város kerületi esperese lesz. 1969-ben a Hittudományi Főiskolán az egyházi közigazgatás tanára 1975-ig. 1969-től kezdve részt vállal a főegyházmegye kormányzásában mint apostoli kormányzói, majd érseki általános helynök. Tettében és szavaiban bizonyos szigorúság jellemezte, de nem csupán másokkal, hanem önmagával szemben is. Emellett jószívű volt. Főpásztorához, akaratához a legnagyobb mértékben igyekezett igazodni. Az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának komáromi elnökeként az egyház és az állam közötti jóviszony érdekében sokat fáradozott. Élete utolsó hónapjait a székesfehérvári Papi Otthonban töltötte, ahol 1983. nov. 1-én hunyt el, életének 67., papságának 43. évében. Az esztergomi bazilikában a gyászszertartást Lékai László bíboros, prímás végezte és helyezte nyugalomra a kriptában." (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)