Kratochvila Mihály 1817-1829

Életrajz

"Született Gyermelyen, 1753 február 22-én; atyja csizmadia mesterember, anyja Kelepec Judit pedig »kis porcziós nemes« származású volt. Egy plébános jószívűsége tette számára lehetővé, hogy iskoláit Budán elvégezze. 1772-ben jutott be a nagyszombati papnevelőbe, ahol befejezvén theologiai tanulmányait, 1777-ben felszenteltetett. 1780-ban a budai szeminárium tanulmányi felügyelőjévé neveztetett ki, 1782-ben pedig a hittudományok tudorává avattatott; ugyanezen évben lett aligazgató és rendkívüli tanár is ugyanitt 1784-ben Pozsonyba ment a lelkipásztorkodástan tanárának. 1786 deczember 12-én elnyerte a nagyölvedi plébániát, ahol 1809-ben alesperessé neveztetett ki. 1817 szeptember 20-án esztergomi kanonok s egyszersmind a nagyszombati papnevelő kormányzója lett. 1823 szeptember 15-én nyitrai főesperessé lépett elő. Midőn a rektorságról lemondott, Garam-Szent-Benedekre ment, mint a káptalani javak felügyelője. Még 1821-ben kineveztetett zobori apáttá is. 1827 sz. Adalbert napján ünnepelte meg áldozárságának 50 éves évfordulóját. Midőn nagyölvedi híveitől, akik közt 31 évet töltött el, búcsút vett, »hogy volt kedves lelki aklában, elmenetele után is a nagy Istennek dicsőségét és ájtatos híveinek üdvösségét némiképpen eszközölje«, a következő alapítványokat tette: a nagyölvedi templomnak több egyházi ruhát és felszerelést ajándékozott; a plébániának könyvtárát, 1200 frtot és a gazdasági felszerelést, az iskolamesternek egy 300 írton vett szőllőt, a harangozónak egy 76 forinton szerzett szől- lőcskét és hajlékot, a templomatyának egy 260 forintot érő szőllőt, egy katholikus esküdtnek egy 300 forintos szőllőt úgy azonban, hogy a haszonélvezeti jog minden két évben másra szálljon át, hogy igy »több jó híveknek csöppenjen belőle«; a híveknek 3350 frtot, s a farnadi plébánosnak egy szőllőt pinczéstől, hogy évenkint sz. Mihály napján énekes misét végezzen. Végrendeletében pedig az egyházmegyei czimekre 850, a gyermelyi káplán, tanító és ikolásfiúk javára 5000, szegény plébánosok segélyezésére 25000, szegényekre 9976, az elaggott papok intézetére 100 s rokonaira 10500 forintot hagyományozott. Meghalt Esztergomban 1829 augusztus 15-én esti 6 óra tájban s eltemettetett a bazilika sírboltjában. A nagyölvedi templomatyának 1827-ben egy írott könyvet küldött: »Nagyölvedi igaz keresztényeknél szokott templomatyjának ájtatos mulatságára szolgáló eredeti jámbor énekek és történetek, adatván neki és utána következendőknek 1827. esztendőben. E. K. K. N. néhai volt plébánosoktól« czimmel. Nyomtatásban következő munkája jelent meg: Summi momenti succincta Puncta, de fine hominis et mediis ad illum necessarium consequendis. 1822. s. 1." idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.