Németh György 1825-1863

Életrajz

"Született Nagyszombatban 1788 október 22-én; atyja János szeptemvir, anyja Szabó Anna. Elvégezvén Pesten gimnáziumi tanulmányait, felvétetett az esztergomi papnövendékek közé és a pozsonyi Emericanumba küldetett. Egy év múlva Nagyszombatba ment tanulmányait folytatandó, majd a theologiára a Pazmaneumba; a negyedik évet azonban, a franczia háborúk következtében beállott zavarok miatt, Pesten mint magántanuló végezte el. 1811 junius 29-én áldozárrá szenteltetett s Tardoskeddre helyeztetett káplánnak. 1815-ben Nagy-Czéténybe került adminisztrátornak, november 24-én pedig elnyerte az izsai plébánia-javadalmat. Az 1822. évi földrengés alkalmával, híveivel egyetemben, több héten keresztül az Isten szabad ege alatt volt kénytelen tanyázni. Nagy befolyású édesatyja, ki ekkor már idősebb ember volt, arra kérte ez időtájt Ferencz királyt, hogy hosszú időn át tett szolgálataival szerzett érdemeit jutalmazza meg fiában. E kérésnek eredménye a 37 esztendős plébánosnak esztergomi kanonokká történt kinevezése lett, 1825 ápril 7-én. 1830-ban a Päzmaneum kormányzójává és máriavölgyi apáttá, 1832-ben királyi táblai főpappá lett. Ugyanezen év deczember 30-án nógrádi főesperessé, 1840 junius 12-én szentgyörgymezei préposttá, 1845 junius 2-án éneklőkanonokká, 1850 január 7-én olvasókanonokká és 1857 szeptember 1-jén nagypréposttá lépett elő. 1846-ban tribuniczi püspökké s a hétszemélyes tábla elnökévé lett, 1850-ben pedig a felség a Lipót- rend kiskeresztjét adományozta neki. A forradalomnak nagy ellensége volt s nem egyszer keményen kikelt az élén álló férfiak ellen. Az erre következett gyásznapok alatt azonban már csak a szegény, üldözött honfitársakat látta az emberekben s minden befolyását felhasználta, hogy őket Haynau kegyetlenkedéseitől megmentse. Visszatérvén Pestről, ahol mint a hétszemélyes tábla tagja működött, Esztergomba, egyik nagybefolyásu főúr minden követ megmozdított, hogy őt püspökséghez juttassa. Midőn ő erről tudomást szerzett, határozottan kijelentette, hogy nem fogad el semmiféle ily méltóságot. »Már késő, — úgymond — öreg ember vagyok, akinek- már csak a nyugalom kell.« Ettől az időtől fogva összes tevékenysége Esztergom falai közt folyt le; ő volt úgyszólván létrehozója a hajóhidnak s vezetője a bazilika építésének. Mióta nagypréposttá lett, nagyon hanyatlott ereje. 1861-ben Pestre ment egyik rokona érdekében. Ezen útjában meghűlt s ettől fogva nem is nyerte vissza többé egészségét. Meghalt Esztergomban, 1863 május 30-án s eltemettetett a főszékesegyház sírboltjába.
A bazilika felszentelése alkalmából a következő művet irta és adta ki: Solemnia Consecrationis Basilicae Strigoniensis. Esztergom. 1856." idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.