Szabó József 1858-1883

Életrajz

"Született Mező- Komáromban, Veszprémmegyében 1805 márczius 17-én egyszerű, szegény szülőktől. Az odavaló plébános, Vajky György nagylelkűségéből, akinek oldala mellett atyja sekrestyés volt, végezte Veszprémben elemi és középiskolai tanulmányait. 1823-ban felvétetett az esztergomi főegyházmegye papnövendékeinek sorába s miután befejezte Nagy-Szombatban bölcsészeti, a bécsi Pazmaneumban pedig hitudományi tanulmányait, 1830 szeptember 30-án áldozárrá szenteltetett. Legelső kápláni állomása Marczali volt, ahonnan 1831-ben Szolgyénbe, 1834-ben Udvardra, majd Karancs- ságra s 1836-ban ismét Szölgyénbe került. 1841 — 1854-ig theologiai tanár volt Nagyszombatban, 1854-ben herczegprimási irodaigazgatóvá, 1854 szeptember 10-én czimzetes, 1858 augusztus 7-én pedig valóságos esztergomi kanonokká neveztetett ki. 1859-ben pápai praelatussá, i860 augusztus 26-án biersi cz. apáttá lett, s augusztus 31-én a Lipót-rend kiskeresztjével diszittetett fel. 1862—1866. mint a pesti központi papnevelő kormányzója működött, 1868 julius 19-én püspökké szenteltetett és esztergomi érseki helynökké lett. A káptalanban 1865 julius 1-jén honti főesperessé, 1870 május 28-ánszenttamási, 1871 november 4-én szentistváni préposttá, 1874 október 3-án őrkanonokká és 1881 november 6-án éneklőkanonokká lépett elő. Felszenteltetése napját 4000 forintra rúgó alapitványnyal tette emlékezetessé. 1880-ban pedig, midőn áldozárságának 50. évfordulóját ünnepelte, 3500 forintot tett le a szegények javára. Szerény, egyszerű, szókimondó ember volt, különös szivjósággal megáldva. Mindenkor nemes lelkületű volt, mondotta felőle egyik tisztelője, de a jótékonyság szenvedélyévé vált, főleg pedig az Isten iránt való hála s minden bármily csekély jótétemény elismerése. Még az arczátlan kéregetőt sem hagyta segély nélkül, bár néha keményen megfeddette is. 1867 február 4-étől 1884 márczius 29-éig adakozásairól rendszeresen vezetett naplójából tudjuk, hogy 17 év leforgása alatt a szűkölködők felsegélyezésére 50,003 frtot, intézetekre, egyesületekre, missziókra 9779, templomok belső felszerelésére 3934, miseruhákra szegény templomok részére 7293, templomok és egyházi javadalmak alaptőkéjének gyarapítására 8344, iskolákra, harangok, orgonák, szobrok beszerzésére 5348, szegény tanulók segélyezésére 3038, papneveldék és növendékpapok javára 4244 forintot, vagyis összesen 89461 frtot áldozott. Mint e munka összeállítója senkinek a nevét nem írhattuk le nagyobb kegyelettel, mint éppen az övét. Amit Babóthy megkezdett, Baernkopf, Palkovics, Kemp folytatott vagy újra tervbe vett, az esztergomi kanonokok rövid életrajzának megírását, azt ő sok fáradsággal, nagy utánnézéssel, a szeretet lankadást nem ismerő lelkesedésével folytatta, tökéletesítette, majdnem azt mondhatnók befejezte, ily czim alatt: »Memoria Praepositorum et Canonicorum Ecclesiae Metropolitanae Strigoniensis«. Haec avita in anteccessores nostros pietas — írja előszavában — me quoque non tam animavit, quam impulit potius ad exiguum hoc opus exarandum, quod licet rude sit et incultum, aptum tamen erit ad palam faciendum, quod cineres antecessorum meorum religiosa pietate prosequar. Késő öregségének ez volt legkedvesebb czélja, munkája, foglalkozása. Sok-sok órát töltött Íróasztala mellett görnyedve, hogy a maga elé tűzött feladatot minél jobbanmegoldja. A régebbi kéziratokon kívül elővette az egyes prímások alatt vezetett jegyzőkönyveket, a vizitácziókat, a kiadott oklevélgyűjtemények közül kivált Fejér Codex Diplomaticusát és Knauz Monumentainak első kötetét. Kár, hogy . az oklevéltári kutatást teljesen mellőzte s az újabb publikácziókat sem méltatta kellő figyelemre. Mint Babóthy és Palkovics úgy ő is méltóságok szerint s ezen belül időrendi sorban csoportosította a neveket; mint azok, ő sem tartotta szükségesnek adatai forrásának következetes és pontos megjelölését. Mindez azonban mit sem von le munkájának érdeméből, sem a mi hálánkból és elismerésünkből, amit kéziratának gyakori idézésével is igyekeztünk tanúsítani. Meghalt Esztergomban 1884 ápril 27-én délután 4 óra tájban. Végrendeletében a következő hagyományokat tette: a káptalannak misealapitvány czimén 1ooo frtot, a ferenczrendiek esztergomi zárdájának 300, ugyanennyit a nagyszombati Orsolyáknak, a mezőkomáromi egyháznak 200, a Pazma- neumnak 200, az Emericanumnak 200, a siketnémák váczi s a vakok budapesti intézetének 200, missiókra 1000, péter- fillér gyanánt 1000, a sz. István és sz. László-társulatnak összesen 400, Udvard és Szölgyén községek szegényeinek 1000, az Esztergom-belvárosi irgalmas nővéreknek 500, köteles czimeken 600 forintot. Ezen hagyományok s a temetési költségek levonása után készpénzben fenmaradt vagyonáról, mely mintegy 83,000 frtra rúgott, úgy intézkedett, hogy az egész összeg az egyházmegyei pénztárnak jusson, s ebből egyharmad a segélyalapra, egyharmad a szegény egyházakra, egyharmadrész pedig az iskolamesterek felsegélyezésére forditassék. Irodalmi munkásságáról a következő sorozat tanúskodik: 1. Oratio academica, occasione solemnis inaugurationis antiquissimi Seminarii S. Stephani R. H. Strigonii, 1850. — 2. Az ó- és újszövetségi szentirás. Pest, 1851. — 3. Breves notitiae de sacris exercitiis et missionibus popularibus. Strigonii. — 4. Egyházi beszéd sz. István első apostoli magyar király ünnepén. Pest, 1863. Irt ezenkívül számos értekezést kivált a Religio és Nevelés czimü folyóiratban, rendszerint névtelenül, mig utóbb a szerkésztő az olvasók óhajának eleget téve, nyilvánosságra hozta nevét.