Pongrácz György +1676

Életrajz

"Atyja Dániel, anyja Dubinszky Erzsébet. Filozófiai tanulmányait Nagyszombatban elvégezvén, miután itt ezekből 1655 ápril 25-én magisterré avattatott, a theologiára Rómába ment. Már 1654-ben mint papnövendék győri, majd 1657 augusztus 13-án esztergomi kanonokká neveztetik ki. 1663 ápril 15-én szentgyörgy- mezei préposttá, julius 19-én olvasókanonokká, majd szendrői cz. püspökké és érseki helynökké lett. Bírta ezenfelül az almádi Apátságot is. 1669 szeptember 23-án királya a váczi püspöki székre emeli, miután 1668-ban az esztergomi káptalanban az első méltóságot, a nagyprépostságot is elnyerte. Megerősítése Rómából csak 1672-ben érkezvén meg, püspökké ugyanezen év junius 12-én szenteltetett fel Nagyszombatban, a jezsuiták templomában, Szelepcsényi György prímás által. Ugylátszik a királyi udvarban is kedvelt egyéniség volt, mert mint maga írja, felszentelésének ünnepélyét a felség is emelte, amennyiben ez alkalomból drága, gyémántokkal díszített arany mellkeresztet küldött néki. Mint váczi püspök is megmaradt esztergomi nagyprépostnak s innen kormányozta a török uralom keserveit sinylő egyházmegyéjét. A távolság azonban nem gátolta őt abban, hogy a gondjaira bízott papság és hívek érdekében minden tőle telhetőt megtegyen. Kezdettől fogva több ifjút neveltetett és képeztetett saját házában a papi pályára, hogy az általánosan érzett paphiányon segítsen. 1672 körül elkészíttette a váczi egyházmegye térképét. 1673-ban Cseke Mihály ecseghi plébános által egyházlátogatást tartatott megyéjében, 1674-ben a váczi egyházmegye plébánosait és licentiatusait, miután saját vallomása szerint megyéjében arasznyi földbirtoka sincsen, a prímás beleegyezésével Szent- Benedeken hívta össze. Miután ehhez a török engedélye is szükséges volt s minekutánna a török hatóságok vonakodtak ezt megadni, Pongrácz azzal fenyegette őket, hogy mindazokat a papokat, akik a kitűzött időre Szent-Benedeken meg nem jelennek, felfüggeszti állásától, jól tudván nemcsak ő, de a török is, hogy ez esetben a nép sem kívánna lelkének egyedüli vigasztalója nélkül a falvakban megmaradni. A kísérlet sikerült és az engedély a budai basától megérkezett. Szent-Benedeken a kitűzött időre megjelent 3 alesperes, 8 plébános és 11 licentiatus. A püspök felolvastatta előttük a nagyszombati zsinat határozatait s mikor ezek elfogadtattak, az istenitisztelet tartásáról s a hitélet előmozdításáról folytatták a tanácskozást. Az itt kiderített adatokból megállapítható, mily szánandó helyzetben volt a katholikus egyház ebben az időben a váczi egyházmegye területén. Katholikus falu mindössze nem volt több mint 73, de ennek lakói sem voltak tisztán katholikusok. Az összes katholikus hívők száma pedig nem haladta meg a 13.000-et. Mindezeknek lelki gondozására 13 plébános és 32 licentiatus szolgált. Természetes, hogy ily viszonyok közt a püspök minden jóakarata, buzgósága mellett is nagyon nehéz volt a dolgok rendjén változást eszközölni és az egyházi élet újjászervezését, az egyházmegye újjáalakítását czélzó terveket rövid idő alatt foganatosítani. Különben terveinek kivitelében a halál is megakadályozta őt, mely váratlanul következett be 1676 márczius 5-én. A Liber Ruber írója feljegyzi róla, hogy kitűnő ember, az egyháznak díszére váló főpap volt, akitől· sok jót lehetett volna várni, ha a korai halál el nem ragadja őt. IX. Kelemen pápa is kiváló jóindulattal viseltetett iránta. Irodalmi munkásságából reánk maradt művei: 1. A Tekintetes és Nagyságos Pongracz György Almádi Apatur, Zolyomy Estperes. Esztergami Canonok Predikatzioia. Nagyszombat, 1661. — 2. Aggratulatio chronographica Clementi IX. P. M. 1667." idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.