Rajner Lajos 1888-1920

Életrajz

"A Hont megyei Ipolyvisken látta meg a napvilágot 1842. márc. 4-én. Középiskoláit Selmecbányán és Nagyszombatban végezte, teológiai képesítését pedig pazmanitaként kezdte majd az esztergomi szeminárium növendékeként szerezte meg. 1886. júl. 25-én felszentelték és ezután káplán Érsekvadkerten. Nagyszombatban gimnáziumi tanárként működik 1869—74 között. 1874-ben Simor János érsek Esztergomban levéltárosnak és szertartónak nevezi ki, 1880-ban prímási titkár és 1882-től irodaigazgató. 1874-ben a pápa kápláni, 1900-ban prelátusi címmel tünteti ki. Római gróf volt. Az esztergomi főkáptalan tagja 1886. szept. 4-én lesz mint mesterkanonok, majd fokozatos előléptetéssel 1890-ben honti, 1903-ban főszékesegyházi fő- esperes, 1905-ben őr-, 1906-ban éneklő-, 1908-tól olvasókanonok, végül 1916- ban eléri a nagypréposti méltóságot. 1888-ban megkapja a Szent Péterről nevezett sajószentpéteri c. prépostságot. 1890-ben szentszéki ülnök. 1898-ban az esztergomi szemináriumban a teológiai tanulmányok prodirektora. 1899-ben a főegyházmegyei cenzúrabizottság elnökévé választják meg. 1905-ben esztergomi érseki általános helynök, amelyről élete vége felé lemond. A következő évben felszentelt cidiessi püspök, és segédpüspökként részt vállal a prímás feladataiból. 1916-ban ünnepelte aranymiséjét és ez alkalommal a pápai trónálló címet nyeri el és a király a II. osztályú vaskoronarendet adományozta neki. Ő pedig 20 000 koronát az alesperesek tiszteletdíjára fennálló alap javára és 10 000 koronát a főegyházmegyei papi nyugdíjintézet javára hagyott. Idejének egy részét irodalmi tanulmányok írására fordította. Ezek a Katholi- kus Lelkipásztor, az Isten Igéje, az Idők Tanúja és az Új Magyar Sión hasábjain jelentek meg. Az Esztergom c. hetilap eképpen jellemzi: „A püspöki kereszt jelvényében nem tündöklést, hanem annak terhét viseli, tudatában annak, hogy az Isten egy egész világot, a lelkek világát helyezte reája“. Ismerte az irodai szolgálattétel minden lépcsőfokát és minden intézkedésén a kánonok bélyege mint biztosíték állt. Megalapítója és elnöke a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Művének, amely elhagyatott és árva gyermekek gondozását tűzte céljául. A Szent István Akadémiának tagja. A Főszékesegyházi Kincstárra hagyott 4 kazulát, 1 bérmapalástot, 4 tuni- cellát, 2 infulát, albát, karinget, fehér pluvialét, 3 ezüst olajtartót, turibulumot, ezüst pásztorbotot. Aranyozott ezüst kelyhét a budapesti nunciaturának adományozták. Könyvtárát — mely duplumok eladásán kívül 2500 kötetet tartalmazott —, érem- és pénzgyűjteményét a Főszékesegyházi Könyvtárra hagyta. 1920. márc. 27-én hunyt el, 78 évesen, papságának 54. esztendejében. Az esztergomi bazilika sírboltjában temették el.
Munkái: 1. Szentbeszéd, melyet a Garam-melléki szentbenedeki apátsági templom, felszentelése alkalmával mondott. Esztergom, 1889. 2. A kereszt Isten ereje. Nagypénteki szentbeszéd. Esztergom, 1890. 3. Szentbeszéd, melyet Szent István. . . ünnepén. . . mondott. Esztergom, 1890. 4. Gedeon harmatos és száraz gyapja. Szentbeszéd Szeplőtelen fogantatás ünnepén. Esztergom, 1890. 5. Mária Magyarok Nagyasszonya. Szentbeszéd. Esztergom, 1896. 6. A püspöki székek betöltésének története, különös tekintettel Magyarországra. 1. köt. Esztergom, 1901. 7. A rituale-kérdés Magyarországon. Bp. 1901. Klny. Religio-Vallás 8. Szentbeszéd, melyet az esztergomi Szent Anna-templom ... felavatása alkalmával mondott. Esztergom, 1901. 9. Szentbeszéd, melyet Szondy György hősi halálának negyedszázados évfordulója alkalmával mondott. Bp. 1902." idézet: Beke Margit Esztergomi kanonokok (1900-1985), Görres Gesellschaft, Unterhaching, 1989.