Maszlaghy Ferenc 1889-1917
Jobbra fent: J. Vaszary 1892.
Maszlaghy Ferenc 1871-től működött Esztergomban, magyart és görög nyelvet tanított papnövendékeknek, levéltáros volt, majd a prímási képtár anyagát dolgozta fel. Ő írta a múzeum első katalógusait. Mecénásként értékes tárgyakkal gazdagította a Bazilikát. Külföldi útjairól szóló beszámolóit nyomtatásban is megjelentette. Simor János utóda, Vaszary János érsek fiatal unokaöccse festette a portrét, amely kivitelét tekintve még az ifjú művész, kevésbé nevezetes, korai munkái közé tartozik.
Életrajz
"Pesten született 1839. nov. 14-én. Középiskoláit szülővárosában végezte, bölcseletet Nagyszombatban és hittudományokat Esztergomban hallgatott. Pappászentelése 1864. jún. 26-án történt, amely után káplánként Karancs- ságra megy, 1865-ben pedig Muzslára. Egy év múltán Pálffy Móric gróf fiaihoz kerül nevelőnek. 1869-ben a pozsonyi gimnázium hittanára és az akadémia szónoka lesz. 1871-től Esztergomban található a Hittudományi Főiskola magyar és görög nyelv tanáraként. Szertartói és levéltárosi kinevezést 1875-ben kap, később 1880-tól szentszéki jegyzőséget is ellát. XIII. Leó pápa választásánál (1878) Simor kísérőjeként található Rómában és ugyanezen évben pápai kamarási címmel tüntetik ki. 1881-ben Budára, a Várplébániára nevezik ki plébánosnak és a következő évben megkapja a Szent Zsigmondról nevezett prépostságot és e minőségben a Szent Jobb őre. Az esztergomi székeskáptalanban 1889. dec. 20-án mesterkanonok, majd fokozatos előléptetéssel 1908-ban őr-, 1916-ban az éneklőkanonokságig jut el. Közben, 1913-ban almisi választott püspöki címet nyer. Simor János érsek kedvelte őt jó humora miatt. Többször utazott Nyugat- Európában és élményeit szellemes, élvezetes nyelvezetű, sziporkázó humorú írásaiban örökítette meg. A művészet, az irodalom, egyáltalán a kultúra elő- harcosaként ismerték és tisztelték. Levéltárosai működése idejében nagy érdemeket szerzett az egyházlátogatási jegyzőkönyvek rendezésével és összeírásával. Pór Antallal együtt ajándékozták a bazilikának Kiss Györgynek Nagy Lajosról és Telegdi Csanád érsekről készített szobrait. Katalogizálta a képtárat, metszettárat és gyűjteményeket. Neves műgyűjtőként tartották számon, de ezzel a közgyűjteményeknek kedvezett, mert altwien porcelánedény készletét az esztergomi Történelmi és Régészeti Társulat Múzeumának ajándékozta. Sodrony- zománcos neogót kelyhét, valamint mellkeresztjét ezüstlánccal a Kincstárra hagyta. 1876-ban Séda Ernővel szerkesztette az Irodalmi Értesítőt. Tagja volt a Szent István Akadémiának. Aranymiséjét Esztergomban ünnepelte meg szerény keretek között. Munkásságának elismeréseként több rendjelet kapott: így a Ferenc József-rend birtokosa, a Román Koronarend középkeresztjének tulajdonosa, a Szent Sír kommendátora, a Német Lovagrend Marianus keresztjének kitüntetettje. Esztergomban hunyt el 1917. ápr. 20-án, életének 78., pappászentelésének 53. évében. A bazilika sírboltjában temették el. Munkái: 1. Schweizi képek. Esztergom, 1872. — 2. Rajna vidékén. Esztergom, 1874. — 3. Délfrancziaországból. Bpest, 1875. — 4. Dürer Albrecht kisebb passiója. Esztergom, 1875. — 5. Hardy Bernát Gáspár viaszművei. Esztergom, 1876. — 6. Az esztergomi primási képtárban lévő művek jegyzéke. Esztergom, 1879. — 7. Római emlékeim. Esztergom, 1879. — 8i Kisebb útirajzok. Esztergom, 1879. — 9. Elbeszélések. Bpest, 1879. — 10. Újabb elbeszélések. Bpest, 1880. — 11. Sz. István öröksége. Bpest, 1882. — 12. Márton úr bajai. Esztergom. — 13. Sarah grófnő. Esztergom. — 14. Epigonok. Esztergom, 1883. — 15. Mai jellemek. Esztergom, '1884" idézet: Beke Margit Esztergomi kanonokok (1900-1985), Görres Gesellschaft, Unterhaching, 1989.