Fischer-Colbrie Ágoston 1900-1907

Életrajz

"Bars megyében Zselizen született 1863. okt, 16-án. Gimnáziumi tanulmányait Kremsmünsterben, Pozsonyban és Esztergomban végezte. Hittudományok elsajátítására Bécsbe küldik, 1885-ben felsőbb teológiát az Augustineum- ban tanul. 1886. márc. 20-án történt pappászentelése után 1888-ban doktorátust szerez. 1887-ben elnyerte a Lackenbacher-díjat. 1888-ban Budapest-Belvárosba kerül kápláni kinevezéssel, később Esztergomban szertartó és levéltáros lesz. 1889- ben kinevezik szentszéki jegyzőnek. Augustineumi igazgatói és udvari kápláni kinevezését 1890-ben kapja meg és így Bécsben tartózkodik. Két év múlva Rudolf trónörökös leányának, Erzsébet főhercegnőnek hitoktatója lesz.Az esztergomi főkáptalanban 1900. jún. 18-án foglalja el mesterkanonoki stallumát. 1902-ben felmentve a rezideálás kötelezettsége alól Bécsben működik a Pazmaneum rektoraként. 1904-ben Bubics Zsigmond kassai püspök mellett koadjutor és 1905. jan. 12-én püspöki kinevezést kap. Megyéspüspök 1908- ban lesz Bubics halála után. Ekkor mond le az esztergomi kanonokságról. A Szent István Társulatnak tagja volt. A Vaskoronarend III. osztálya vitézi jelvényének birtokosa. Cikkei megjelentek az Üj Magyar Sionban, a Religio- ban, a Magyar Államban, a Bölcseleti Folyóiratban, a Theölógiai Folyóiratban és a Vaterlandban. A kassai vértanúk boldoggáavatási ünnepén (1905. jan. 15.) a kassai egyházmegye képviseletében, mint esztergomi kanonok vett részt. Kassai püspökségének területe Abaúj, Sáros és Zemplén megyékre terjedt ki és mindössze 198 plébániát számlált. Kiváló nyelvtehetség volt, hét nyelvet beszélt így könnyen megértette szlovák, németajkú híveit is. Püspöki jelszava: Evangelizare misit me pauperbius. (Luk. 4,18). A szentéletű főpapot szerénység, imádságos lelkűiét, papjai és hívei iránti szeretet jellemezte. Személyes jövedelmét szétosztotta a szegények között. 1917-ben javasolta az egyházi földreformot. Kassán halt meg 1925. máj. 17-én, életének 62., papságának 38., püspökségének 21. évében. A kassai dómban temették el. Munkái: 1. XIII. Leó pápa Sapientiae Christianae körlevele. Fordította F. Á. Esztergom, 1890. 2. Fragmentum apologeticum de criterio-interno positivo divinae originis Christianae religionis. Strigonii, 1891. 3 .Hora eucharistica. Viennae, 1892. 4. Szentbeszéd a kapuczinusrend bécsi templomában. Esztergom, 1894. 5. Szentbeszéd, melyet 1894. évi aug. hó 20-án mondott. Esztergom, 1894. 6. Az ezeréves Magyarország. Szentbeszéd. Bécs, 1896. 7. De philosophia culturae. Padeborn, 1903. 8. Gazdasági nőnevelés és megélhetés. Kassa, 1910. 9. Hét esztendő a kassai püspöki széken. Kassa, 1912. Klny. Felvidéki Üjság. 10. A kereszt császárja. Nagy Konstantin. Bp. 1913. 11. A vak grófné, özv. Gróf Zichy Rezsőné emlékezete. Kassa, 1915. 12. A modern philosophia és a kereszténység. Bp. 1916. 13. Jó királyunk emlékére. Kassa, 1916. 14. A Szent Domonkos-Rend múltjából és jelenéből. Kiadja Horváth Sándor. F. Á. előszavával. Bp. 1916. 15. Népjóléti kérdések. Kassa, 1920. 16. Beszédei és beszédvázlatai. Sajtó alá rendezte Wich Béla. Kassa, 1928. 17. Griger Miklós: A lelkipásztor az alkoholizmus szolgálatában. Bevezette: F. Á. Kassa, 1928."
(Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)