Kohl Medárd 1900-1928

Életrajz

"A Vas megyei Radafalván született 1859. nov. 5-én. Gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen végezte. 1877-ben belép a bencés rendbe és noviciátusi idejét Rómában tölti. Teológiai tanulmányokra Innsbruckba küldik. 1885. júl. 25-én a rendben pappászentelik. Ebben az évben Győrött német irodalom és történelem tanárként működik, 1886-tól ugyancsak tanárként Pannonhalmán. Vaszary Kolos főapát titkári minőségben maga mellé veszi és amikor 1891-ben az esztergomi érseki székbe emelik, megtartja őt Esztergomban is titkárául egészen 1900-ig. 1900-ban az esztergomi főegyházmegye inkardinálja és 1900. máj. 19-én a fókáptalan mesterkanonok ja lesz. Fokozatos előléptetéssel 1908-ban komáromi, 1918-ban főszékesegyházi főesperes, 1922-ben éneklő- és 1924-ben olvasókanonok lesz. Vincent Vanutelli kardinális 1900. dec. 27-én Rómában samosatai címre püspökké szenteli. Ettől kezdve Vaszary Kolos segédpüspöke lesz. 1901-ben prímási főszentszéki ülnök, 1918-ban főszentszéki officiális. A kassai vértanúk boldoggáavatásának ünnepén főpapi misét celebrált Rómában 1906-ban We- zinger Károly, Fischer-Colbrie Ágoston — a későbbi kassai püspök — és Kiinda Teofil kanonok asszisztenciájával. Pannonhalmán ő szentelte pappá a későbbi prímást, Serédi Jusztiniánt. Jelen volt Serédi püspökszentelésén is, amelyet XL Pius pápa végzett a római Sixtus-kápolnában. Érdemei elismerésének jeleként a Ferenc József-rend középkeresztjével tüntették ki és megkapta a Vaskoronarend III. osztályú vitézi kitüntetést is. Feljegyzik róla, hogy több mint 800 papot szentelt segédpüspöki minőségben. A Főszékesegyházi Kincstárra maradt tőle gyémántsorral szegélyezett, arany keretes topázlapokból álló mellkeresztje, elefántcsont feszület, 5 miseruha, kazula, 3 palást, 2 dalmatika, 8 püspöksüveg, a Szent Kereszt és a kassai vértanúk ereklyetartói, szarvalakú olajtartó, faragott faoltár és egyéb kisebb ötvös munkák. Rómából betegen tért haza Esztergomba és 1928. jan. 15-én el is hunyt, életének 69., áldozópapságának 43. évében. Rótt Nándor veszprémi püspök végezte a temetést a bazilika altemplomában, mivel az esztergomi érseki szék betöltetlen volt. (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)