Jedlicska Pál 1902 - 1916

Életrajz

"A Nyitra megyei Lopassón született 1844. jan. 14-én. Teológiai tanulmányait Esztergomban végezte. 1866. júl. 25-én szentelték pappá, ezután kápláni kinevezéssel Csesztvére megy, 1868-ban Budára kerül a Tabánba. Két év múlva plébános lesz István- falván, 1874-ben pedig Felsődióson. A szomolányi kerület esperese és egyúttal a katolikus elemi iskolák felügyelője 1882-től. Az esztergomi főkáptalanban 1902. jún. 13-án kap mesterkanonoki stallu- mot, 1908-tól előléptetéssel nyitrai főesperességet. Mint esztergomi kanonokot 1902-ben felmentik rezideálási kötelezettsége alól és kinevezik a nagyszombati helynökség vikáriusává. 1903-ban megkapja a Keresztelő Szent Jánosról nevezett nagyváradhídi c. prépostságot. 1908-ban kinevezik a Marianum Seminarium rektorává is Nagyszombatban. 1916-ban megválik vikáriusi tisztségétől és a rektorátustól. Aranymiséjét 1916-ban Máriazellben mondta el. Alsólopassó község ebből az alkalomból rendkívüli közgyűlést tartott és őt díszpolgárrá választották, arcképét megfestették és 200 koronás ún. Jedlicska Pál alapítványt tettek a szegények részére. 1917-ben a király egyházi és közéleti téren kifejtett kiváló munkássága elismeréseként a Ferenc József-rend középkeresztjét csillaggal adományozta neki. Tagja a Szent István Társulatnak. Irodalmi és történettudományi témában sokat búvárkodott. 1873-ban Pozsony megyében létrehozta a régészti egyletet. 1872—75 között az Országos Műemlék Bizottságának külső tagja. Régi okleveles gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, amely a Jezerniczky család és saját családi gyűjteményét tartalmazta. Régiségeit és műtárgyait a Marianumra hagyta azzal a feltétellel, hogy múzeum legyen belőle. Irodalmi kéziratait a nagyszombati jezsuiták örökölték. A Főszékesegyházi Kincstárnak 4 miseruhát, és 3 infulát ajándékozott. A nagyszombati helynökök olajfestményét (Vilt József, Arady János, Schirgl Endre, köztük a sajátja, Boltizár Józsefről csak fénykép maradt) az érsekségre hagyta. Cikkei megjelentek az István Bácsi Naptárában, az idők Tanújában, a Re- ligióban, a Magyar Sionban, a Szent István Társulat Naptárában, a Katholikus Közlönyben, Hazánk és a Külföldben, a Századokban, a Magyar Államban, az Archaeológiai Értesítőben, a Történelmi Tárban, a Pozsony vármegyei Régészeti Egylet Értesítőjében és a Katholikus Szemlében. Egyenes, kiművelt lélek jellemezte. A szegényekhez különösen közel érezte magát, ezért a nagyszombati aggok ellátására alapítványt tett. Nagyszombati vikáriusként is inkább példájával kormányozta a papságot. Ezeknek szerető atyja, a hívek gondos lelkipásztora volt. 1917. febr. 27-én hunyt el, életének 73., pappászentelésének 51. esztendejét ben. Tetemét az esztergomi bazilikában szentelték be, hogy ezután — óhajának eleget téve — szülőföldjére, Lopassóra vigyék eltemetni. Munkái: 1. Néhány szó törvényhozásunk szelleméről és a hazai katolikusok közel teendőiről. Bp. 1874. Klny. Magyar Állam. 2. Társadalmi testvérharc a modem jogállam s katholikus egyház között. Esztergom, 1879. 3. Báró Pálffy Miklós jellemrajza. Bp. 1882. Klny. Századok. 4. Kis-Kárpáti emlékek. I. Vöröskőtől Szomolányig. Bp. 1882.; II. Éleskőtől Vágújhelyig. Eger, 1891. 5. A kereszténység alapja a valódi haladásna. Bp. 1885. 6. Adatok erdődi báró Pálffy Miklós a győri hősnek életrajza és korához (1552—1600). Eger, 1897. 7. Zivotopis Jána dón Bosku. Szakolca, 1899. 8. Társadalmi tekintély és keresztény nevelés. Bp. 1901. 9. Don Bosco János a szegény gyermekek apostolának életrajza. Bp. 1904. 10. Eszmék és tanulságok. Bp. 1908. 11. Eredeti részletek a gróf Pálffy család okmánytárához 1404—1653. Bp. 1910. (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)