Molnár János 1903-1919
jobbra lent: Erdélyi
"Molnár prelátus. Molnár János prelátus-kanonok s országgyűlési képviselő pénteken elküldte a főkáptalannak saját olajfestményű arcképét. A csinosan festett kép a prelátust a Mária Terézia adományozta főkáptalani díszjelvénnyel ábrázolja erős profilban. Az arcvonások igen jók s a kiállítás is finom ízlésre vall. A képet fénykép után Erdélyi budapesti udvari fényképész festette."
in: ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908-10-18 / 42. szám
Erdélyi Mór pesti fotográfus, akinek a műhelyében portréfotók és portréfesmények is készültek, illetve vegyes technikát is használhatott.
Életrajz
"A Komárom megyei Táton született 1850. máj. 5-én. Középiskoláit és a teológiát Esztergomban végezte. 1872. szept. 21-én szentelték pappá, ezután kinevezik Esztergom-Belvárosba káplánnak. 1880-ban plébános a Vízivárosban, 1882-ben Komáromban. 1883- ban a Mindenszentekről nevezett egedi c. apátságot nyeri el. 1897-ben pápai prelátus. Ehhez az évhez kapcsolódik a politikai élet szinterére való megjelenése, ugyanis országgyűlési képviselő lesz. Zichy Nándorral együtt szervezte meg a Néppártot és ennek ad hangot országos fórumokon. 1900-ban lemond plébániai javadalmáról, hogy teljesen a közügyeknek szentelje magát, csupán a főegyházmegye érseki főbiztosi hivatalát tartja meg. 1903. aug. 12-én az esztergomi főkáptalanban mesterkanonoki stallumot kap, majd 1913-ban honti főesperessé lép elő. 1913-ban kéri, hogy mentsék fel teljesen a rezideálás kötelezettsége alól, amíg a néppárti irodát vezeti és a katolikus hírlapok ügyével van elfoglalva. Egyébként országgyűlési képviselősége is Budapesthez fűzi. A bazilika kincstárának 1913-ban szép és művészi kivitelű márványintarziás asztalt és díszórát ajándékozott. 1881—83 között az Isten Igéje c. lapnak szerkesztője. A Néppárt lapját, az Alkotmányt ő adja ki. Beszédei az Ország- gyűlési Naplóban jelentek meg. Cikkeket írt az István Bácsi Naptárában és az Új Magyar Sionban. Politikai pályafutására jellemző feddhetetlensége és sokoldalú képzettsége. A társadalom kérdései mellett különösen az irodalom művelését tartja szem előtt, amelyet fordításai, önálló alkotásai bizonyítanak. 1919. febr. 12-én hunyt el, életének 68., pappászentelésének 46. évében. Az esztergomi bazilikában temették el, ahonnan végakaratának megfelelően, 1924. febr. 28-án Komáromba vitték, hogy a temetőkápolna kriptájában helyezzék el. Munkái: 1. Wiesing, J.: Tofana. Elbeszélés. Fordította M. J. Esztergom, 1874. 2. Emlékeim Belgium, Anglia s Hollandiáról. Bp. 1875. 3. Manning, H. E.: Bízzál Istenben. Fordította M. J. Esztergom, 1878. 4. Manning H. E.: A szentszék függetlensége. Fordította M. J. Esztergom, 1878. 5. Manning, H. E.: Jézus szeretete a bűnbánók iránt. Fordította M. J. Esztergom, 1878. 6. Manning, H. E.: Korunk négy fő hibája. Fordította M. J. Bp. 1879. 7. Egyházi beszéd, melyet Szent István király ünnepén . . . mondott. Esztergom, 1884. 8. Jézus Szent Szívének diadala korunkban. Feltüntetve tiszteletre méltó Barát Zsófia s az általa alapított Jézus Szent Szívéről nevezett (Sacrae Coeur) zárdaszűzek történetében. Esztergom, 1885. 9. Miért él az ember a világon? Szentbeszéd, melyet 1888. Szent Szilveszter estéjén a komáromi Szent András templomban mondott. Komárom, 1889. 10. Nem mese a hétfejű sárkányról. A hét főbűn. Komárom, 1893. 11. Az országgyűlésen 1898. febr. 9-én elmondott beszéde a mezőgazdaság bajairól és orvosszereiről. Bp. 1898. 12. Az eszterházi választó-kerület országos képviselőjének a képviselőházban 1898. dec. 22-én tartott beszéde. Bp. (1898) 13. Az eszterházi választó-kerület tisztelt Polgárainak szívélyes üdvézlését küldi országos képviselőjük. Bp. é. n. 14. M. J.—-Reviczky Gy.: Imák és intelmek a hadfiak számára. H. é. n. 15. * Balzsam a szenvedők sebére. 1916." (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)