Náray György 1690-1694

2024. Állapotleírás (Szakács Márton): A hordozó jó megtartású. A festményen korábbi beavatkozás nyomai figyelhetők meg. A tömítések jó megtartásúak, a festékréteg helyenként kagylósan fölvált. A retusok mára elütnek a festmény eredeti színvilágától. Tisztítás, feltárás, konzerválás időszerű. Keret: kopott, hiányos díszítményekkel.
Életrajz
"Zalamegyében Pálozon született 1645 ápril 23-án. Atyja István és anyja Kórodi Anna lutheránus vallásuak voltak; ő azonban már kora ifjúságában katholikus nevelést nyert egyik rokonától. Iskoláit Győrben és Nagyszombatban végezte. Győrött egy alkalommal élete nagy veszélyben forgott; beleesett a Dunába s csak azáltal tudott kimenekülni, hogy két deszkát sikerült megragadnia. Ekkor támadt lelkében a vágy, magát Isten szolgálatára szentelni. A nagyszombati jezsuita kollégium rektorának ajánlása folytán 1666-ban bejut a Collegium-germanico-hungaricumba. Harmadfélév múlva azonban kénytelen betegeskedése miatt visszatérni hazájába. 1668 november 6-án áldozárrá szenteltetvén, az egri püspök maga mellé vette káplánjának. 1674-ben plébános lesz Csütörtökön, 1677-ben alesperes, 1680-ban pedig püspökii plébánossá lesz. Bírta emellett a sz. Andrásról nevezett javadalmat is Pozsonyban. 1684 junius 9-én pozsonyi kanonokká neveztetik ki s mint ilyen 1685- és 1689-ben a sz. Imréről nevezett papnevelő intézet kormányzója, 1686-ban pedig a káptalan decanja. 1690 márczius 4-én az esztergomi káptalanban nyer stallumot. Itt előbb tornai,'majd 1691 ápril 21-én zólyomi főesperessé lép elő. 1692-ben egyházlátogatást tart főesperessége területén. Nemcsak apostoli buzgalmu szónok, hanem jeles költő is volt. Meghalt Nagyszombatban 1699 deczember 5-én esti 9—10 óra közt; eltemettetett a főegyházban Kér. sz. János kápolnájában. Egész életén át megmaradt annak, ami már Rómában, a napnevelő intézetben volt: »egy mindenekelőtt életszentségre törekvő s a földiektől elvált aszkéta, híveinek lelkiüdvét nagy szorgalommal munkáló jó és érzékeny szivü lelkiatya. Semmiben sem kereste önmagát, hanem mindenben Isten dicsőségét s a rábízott lelkek hasznát. Omnia ad majorem Dei gloriam et omnium sanctorum volt egész életén át jelszava.« Következő művei jelentek meg nyomtatásban: 1. Novus Annus Bissextilis cum pluribus Speratis aeternusquoque, felix apprecatus Parochis Zoliensibus caeterisque Praesby- teris. Tyrnaviae, 1692. :— 2. Lyra Coelestis, Suavi Concordia Divinas Laudes personans. Tyrnaviae, 1695. — 3. A Szent- háromság Olvasójárul. Imádság szükségérül és módgyárul. Nagyszombat, 1693. Kéziratban maradt utána: 1. Adnotati- ones Variae, Romae. — 2. Conciones festivales et Dominicales. Püspökini. Mindkettőt az esztergomi főegyházmegyei könyvtár őrzi." idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.