Kollonics Zsigmond 1701-1708

Életrajz

"Született 1677-ben. 16 éves korában Rómába megy s a Collegium-germanico-hungaricumban tanul 7 éven keresztül, mely idő alatt megszerzi a bölcsészetből és a theologiából a tudori rangot. Az intézetnek egyébként nem volt a legpéldásabb viseletű növendéke, úgy hogy elöljárói egy ízben kénytelenek voltak emiatt őt nagybátyjánál, az esztergomi érseknél feljelenteni. Ez nagyon röviden ítélt a dologban. Vissza irta: hogy ha öcscse nem bir hivatással, vagy nem akar kötelességeinek megfelelni, hagyja el az intézetet és gyalogoljon szépen vissza Bécsbe. Felszenteltetvén, visszatér Magyarországba s győri kanonok, pápóczi prépost, scutarii cz. püspök és királyi tanácsos lesz. 1701 ápril 1-jén esztergomi kanonokká neveztetik ki, 1703-ban tapolczai apáttá, 1706-ban pedig sasvári főesperessé lép elő. 1708 deczember hóban a király a váczi püspökségre emeli. Egyházmegyéjében, püspöksége elfoglalásakor, mindössze csak 18 plébániát talált. Első dolga volt a protestánsokat Vácz városából kiszorítani, csakis azt engedvén meg nekik, hogy a város határain túl valamely alkalmas területen letelepedjenek. így vetették meg a kívándorlottak az úgynevezett Kis-Vácznak alapját. Azután megalapította és felépítette a papnevelőt, 1000 frtnyi alapítványt tett le javára s gondoskodott berendezéséről, tanárainak ellátásáról stb. Megvetette Berkes nagyprépost hozzájárulásával az elaggott papok intézetének alapját. 1712-ben pedig megtelepitette Váczott a piaristákat, 24.000 frtnyi alapítványt tevén le számukra, s mivel a világi papoknak szerfelett nagy híjával volt, nemcsak az ifjúság vezetését, hanem a papnövendékek kiképzését, sőt még a hívek lelkiüdvének gondozását is ezekre bízta. Káptalanában a kanonokok számát szaporította, püspöki kertjét átengedte a szegényeknek stb. 1716 ápril 16-án VI. Károly császár a buzgó főpapot a bécsi érseki székre helyezi át, 1722-ben pedig bibornokká és a római birodalom herczegévé lett. A kegyesrendieknek nemcsak hazánkban, hanem Bécsben, sőt az osztrák tartományokban is mindvégig kiváló pártfogója volt. 1749-ben, midőn áldozárrá szenteltetésének ötven éves évfordulóját ünnepelte, Mária Terézia férjével együtt részt vett az ünnepségen és a bibornok-érseket, aki őt keresztelte is, a nap emlékére egy drága mellkereszttel ajándékozta meg. Meghalt 1751 ápril 12-én, életének 74. évében. Nyomtatásban megjelent művének czime: »Gravamina Religionis Catholicae et in specie Archidioeceseos Viennensis contra haereticos accrescentes. 1736. s. 1." idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.