Csáky Imre 1702-1702

Életrajz

"Született Szepes várában 1671 október 28-án; szülei István országbíró és Melith Klára voltak. Alig töltötte be 10. évét, midőn Lipót király apáttá nevezte ki, 1682 márczius 21-én. Ugyanezen év augusztus 5-én vétetett fel az egri káptalan kassai iskolájába, ahol Kecskeméthy atya vezetése alatt 1688-ig tanul; 1690-ben a Pazmaneum növendéke lesz, 1693 augusztus 6-án püspöke Kassán alszerpappá szenteli s az alig 21 éves ifjút egri kanonokká nevezi ki. A következő év őszén Rómába megy a Collegium-germanico-hungaricumba. Itt egyikévé lesz az intézet legkiválóbb növendékeinek. 1694-ben ő tartja mindenszentek napján XII. Incze pápa jelenlétében a szokásos szentbeszédet, amely annyira megnyerte a szentséges atya tetszését, hogy beleegyezett, miszerint disputatioját is az ő jelenlétében tartsa meg. Ez alkalommal a pápa ugyan nem volt jelen, de államtitkárjával, Spada bibornokkal képviseltette magát az ünnepélyen, amely több mint 2000 aranyába került az ifjú grófnak. Fenesy püspök őszinte örömmel látja pártfogoltja sikereit. Nemcsak anyagilag áll segítségére, hanem növeli munkakedvét, biztatja, vigasztalja; igy 1695-ben kifejezi előtte egyik levelében azon reményét, »hogy elnyeri a kalocsai érsekséget.« 1694 őszén hittudorrá avattatott; 1695 nyarán visszatér hazájába s 1696 május 1-jén Kassán találjuk mint plébánost, 1699-ben novii cz. püspökké és királyi tanácsossá neveztetik ki. 1702 szeptember 28-án tagja lesz az esztergomi káptalannak, azonban nem telik bele fél év, már megválik e javadalmától, mert a király deczember 10-én a nagyváradi püspöki székre emeli. 1710 junius 1-jén kalocsai érsekké, bácsi főispánná s az egri püspökség adminisztrátorává neveztetik ki, 1712-ben pedig elnyeri a pozsonyi prépostságot. A váradi egyházmegye kormányzását kalocsai érsekké történt kineveztetése után is megtartotta. Váradon megalakította káptalanát, Debreczenben plébániát alapított s megtelepitette a piaristákat. A város nemcsak hogy nem szívesen vette a főpap ezen áldozatkész intézkedését, hanem határozottan tiltakozott a szerzetesek behozatala ellen, hivatkozással arra, hogy az országos törvénybe a kegyesrendiek nincsenek felvéve. Az érsek azt válaszolta a városi hatóságnak, hogy igaz ugyan, miszerint nincsenek a törvényben megnevezve, de épp oly tagadhatlan, hogy letelepítésük nem ellenkezik a törvénynyel, mert nem akarnak egyebet, mint a lakosok gyermekeit ingyen oktatásban részesíteni. Ugyancsak ő hozta be Váradra a kapuczinusokat 1727-ben és a pálosokat; a premontreieknek pedig Várad-Olasziban telket ajándékozott. 1717 julius 12-én a legmagasabb egyházi kitüntetésben részesült, bibornokká lett. 1721-ben részt vett XIII. Incze pápa megválasztásában s ez alkalommal ő is kapott néhány szavazatot. Midőn római utjából visszaérkezett, nagy és fontos teendők vártak idehaza reá: az uralkodóház női örökösödési kérdésének keresztülvitele. Az ügy kedvező elintézésében talán ő neki volt a legnagyobb része. A kivívott siker azonban egy pillanatra elvakitotta. Nem tudott megelégedni a királyi kegy elismerő szavaival, hanem egy terjedelmes emlékiratot szerkesztett, amelyben felsorolja az uralkodóház szolgálatában tett kiadásait, szenvedett kárait s azzal végzi, hogy most 50.000 forintnyi adóssággal küzd s ha ő felsége nem segíti, képtelen további szolgálatára. A király válasza a panaszos iratra az volt, hogy 1723 junius 24-én a szent-gotthardi apátságot adományozta neki. Példás életű, jótékony lelkű, buzgó főpap volt, aki sokszor maga sietett a betegekhez, hogy őket az utolsó szentségekkel ellássa. Meghalt Szálkán, Nagyvárad mellett, 1732 augusztus 28-án és eltemettetett Debreczenben a sz. Anna templomban. Végrendeletében az általa építeni kezdett kalocsai székesegyházra 15.000 forintot hagyományozott. Hivatott és szorgalmas művelője volt az irodalomnak. Már Rómában hittudorrá való felavattatása alkalmával kiadott egy értekezést. Ugyanitt irt egy melodrámát is, amelynek tárgya a török rabságból kiszabaduló hazája volt. Ezeken kívül következő műveit ismerjük: 1. S. Ladislaus bis Rex sive Hungáriáé et sui moderator. Viennae, 1690. — 2. Rede an Carolum VI. 1713. — 3. Eínblema Caroli VI. Romanorum imperatoris. Tyrnaviae, 1716. — 4. Domus Austriacae Cunae. Viennae. — 5. Carmen genethliacum ad recenter natam Mariam Theresiam principem. Viennae, 1717. ·— 6. Allocutio nomine Statuum et Ordinum Regni. Posonii, 1722. — 7. Ur-teste-napi prédikáczió. Kassa. — 8. Horologium Principum. Jaurini, 1742." idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.