Robicsek Ferenc 1916-1930
A Ferenc József császár és király által kinevezett utolsó tudós kanonok arcképe nem hagyományos festmény, hanem fénykép. A képet utóbb finoman színezték, így a galéria képeinek sorában nem tűnik fel az eltérés, csak közelről szemlélve.
Életrajz
"Pesten született 1859. máj. 24-én. Miután a fővárosban és Esztergomban elvégezte középiskoláit, teológiai tanulmányokra Bécsbe küldik, ahol később hittudományi doktorátust szerez. 1882. okt. 8-i pappászentelése után káplán Kemencén, a következő évben Rév-Komáromban, később Budán a Várplébánián. Majd hittanár lesz a tanárképző főgimnáziumban. 1889-ben a Központi Szemináriumban prefektus és egyúttal az egyetemen kisegítő tanár. 1892-ben pápai kápláni címet kap. 1893- tól kezdve Nagymaroson tevékenykedik plébánosként és e kerületnek 1897-től helyettes, 1900-tól kerületi esperese. 1905-ben újra Budapesten tartózkodik a szeminárium vicerektoraként és ebben az évben tb. kanonok lesz. Mesterkanonoki kinevezését az esztergomi székeskáptalanban 1916. nov. 14-én nyeri el. Az utolsó kanonok, akit még Ferenc József nevezett ki. Kiváló képességű szónok, aki irodalmi tevékenységével a katolikus társadalom vezetőjévé küzdötte fel magát. Mint a Szent István Társulatnak tagja, a társulat által kiadott Keresztény Kis Könyvtár sorozatnak szerkesztője volt. A Szent László Társulatban titkári tisztet töltött be. Érdemeiért a vöröskereszt jelvénnyel tüntették ki. Munkatársként dolgozott a Pallas Nagy Lexikonban. Az újságírás terén fényes nevet vívott ki magának. Cikkei megjelentek az Esztergom, az István Bácsi Naptára, a Magyar Állam, a Társulati Értesítő, az Egyházi Közlöny, a Magyar Szemle, a Hittudományi Folyóirat, a Jó Pásztor c. lapok hasábjain. Esztergomban hunyt el 1930. nov. 12-én, életének 72., pappászentelésének 49. évében. A székesegyház altemplomában temették el. Munkái: 1. Lacordaire, H. D.: Végrendelete. Fordította R. F. Bp. 1887. Szent István első apostoli magyar király dicsőséges jobb kezének története. Bp. 1888. Rómába Budapestről zarándoklat. Bp. 1891. A Szent László Társulat évkönyvei. 1890—1892. Szentbeszéd Szent Adalbert püspök és vértanú ünnepén. Esztergom, 1899. Egyházi beszéd Szent István ünnepén. . . Budapesten a budavári koronázó főtemplomban mondott. Bp. 1904. Az egyház szegletköve. Ünnepi beszéd, melyet 1908. szept. 20-án mondott. Bp. 1908. Minél keresztényibb, annál egyszerűbb. Szent Ferenc hétszázados ünnepén mondott beszéde. Esztergom, 1909. Állítsunk fel templomi könyvestáblákat. Bp. 1915. után." (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)