Breyer István 1917-1933
jelezve jobbra lent: Héja Z. | 1935
A képet Héya Zoltán festette, aki a két világháború közötti időszak keresett portréfestője volt többek között a legmagasabb állami körök és az egyházi vezetők számára dolgozott. A káptalan galéria 4 darabja származik tőle.
Életrajz
"Budapesten született 1880. aug. 4-én. Hittudományi stúdiumait szülővárosában a Központi Szeminárium növendékeként végezte. Pappászentelése 1903. jan. 18-án történt. Ezután hitoktató és káplán a Maria Reparatrix Kongregációnál. 1907-től kezdve Esztergomban hosszú éveket tölt, először mint prímási szertartó és levéltáros, 1913-ban Csernoch János érsek titkáraként, 1915-ben rövid ideig irodaigazgatóként. Közben, 1911-ben szentszéki jegyző. 1915-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban miniszteri tanácsosi tisztséget visel, 1922-ben pedig helyettes államtitkár lesz. 1914-ben pápai kamarási címet kap. Az esztergomi főkáptalanban 1917. máj. 30-tól mesterkanonok. Ugyanezen évben a Szent Keresztről nevezett mágocsi apát címmel tüntetik ki. 1928-ban az esztergomi Hittudományi Főiskola prodirektora és a szeminárium rektora. Egy időben prímási főszentszéki bíró. 1929-ben Serédi Juszti- nián trisipeni titulusra püspökké szenteli fel az esztergomi bazilikában és a prímás segédpüspöke lesz. A Polgári érdemrend és a Magyarországért érdemrend II. osztályú keresztjének birtokosa. 1933. dec. 14-én győri megyéspüspökké nevezik ki, így lemond az esztergomi kanonokságról. Alapos tudás, bölcs belátás, kiváló munkabírás jellemzte. Kiváló szónokként ismerték. Az imádság és lelkiismeretesség fegyverével győző személyiség volt. Az Oltáregylet kiadásában megjelenő havi folyóiratnak, az Örökimádásnak szerkesztését 1905-ben átvette. Cikkei jelentek meg a Magyar Szemle, az Egyházi Közlemények, az Alkotmány, a Religió és a Jó Pásztor című lapokban. A kincstárnak Tarján Oszkár által készített aranyozott ezüst kelyhét ajándékozta.1940. szept. 28-án hunyt el Győrött életének 60., pappászentelésének 37., püspökségének 7. évében. A győri székesegyház kriptájában temették el. Munkái: 1. A szeplőtelen fogantatás. Bp. 1904. 2. Ünnepi szentbeszéd 1915. aug. 15-én a budavári koronázó főtemplom kilencszázéves fennállásának jubileumi ünnepségén. Bp. 1915. 3. Egyházi beszéd Szent István Magyarország első apostoli királyának ünnepén. . . Bécsben a kapucinusok templomában mondott. Bp. 1918. 4. A püspökszentelés szertartása. Esztergom, 1929. 5. Főpásztori szózat, melyet püspöki székfoglalása alkalmából híveihez intézett. Győr, 1934." (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)