Lepold Antal 1917-1971

jelezve jobbra lent: Héya
A képet Héya Zoltán festette, aki a két világháború közötti időszak keresett portréfestője volt többek között a legmagasabb állami körök és az egyházi vezetők számára dolgozott. 1944-ben emigrált az USA-ba. A káptalan galéria 4 darabja származik tőle.
Életrajz
"A Bács-Bodrog megyei Szentfülöpön született 1880. jan. 22-én. Teológiai végzettségét Budapesten szerezte az egyetemen. Kalocsán szentelték pappá 1904. jún. 29-én. Ezután kápláni kinevezéssel Horgoson majd Zentán tevékenykedik. Behívják a kalocsai érseki hivatalba, ahol 1912-ben kalocsai szentszéki ülnök. 1913-ban Csernoch János, esztergomi érsekké kinevezése alkalmával magával hozta Kalocsáról az esztergomi főegyházmegyébe és inkardinálta. Rövid ideig tartó prímási titkárság után 1915- ben irodaigazgató 1920-ig. Egy időben prímási főszentszéki bíró. Az esztergomi kanonokok sorába 1917. ápr. 21-én kerül, első, akit IV. Károly koronázása után kinevezett. Fokozatos előléptetéssel 1934-ben őr-, 1938-ban éneklő- és 1944-ben olvasókanonok lesz. Kanonoki kinevezésekor Esztergom város az egyház méltó papját, a tudományok és közművelődés lelkes munkását üdvözölte. 1917-ben a koronázási szertartás rendezésével szerzett érdemeiért a vaskoronarend III. osztályú keresztjével tüntette ki a király. 1921—32 között az esztergomi főszékesegyház plébánosa. 1926-tól egészen 1938-ig a katolikus iskolák főegyházmegyei tanfelügyeletét látja el. 1929-től a Bibliothéca, a Főkáptalani Levéltár és a Keresztény Múzeum prefektusa. A Szent István Akadémiának és a Magyar Tudományos Akadémiának levelező tagja. Elnöki tisztet tölt be a Királyi és Egyházmegyei Művészeti Bizottságnál és a Balassa Bálint Irodalmi Társulatnál. Szelleme, munkássága a két világháború között nyomot hagyott az esztergomi egyházi és világi intézmények arculatán. A Magyar Katolikus Almanach egyik szerkesztője volt. Értekezései jelentek meg a Katholikus Szemlében, a Religióban és az Esztergom Évlapjaiban. A Katolikus Lexikon egyik munkatársa. Munkásságáért a Magyarországért érdemrend középkeresztjét kapta meg. 1946-ban Bécsbe távozott, ahol a Pazmaneum rektori hivatalát foglalta el és viselte haláláig. 1954-ben a bécsi Katolikus Akadémia rendes tagjává választotta meg. 1969-ben e városban ünnepelte vasmiséjét. Esztergomi tartózkodása idején ajándékozás folytán került a kincstárba a XIII. századi limogei körmeneti kereszt, a XVII. századi szentjobbi apátgyűrű, XIV. századi Anjou kárpit, a XV. századi szepesi és pozsonyi miseruhák, a XVII. századi magyar aranyhímzéses (ún. Rákóczi) miseruha és két palást. Hamvas Endre 1951. nov. 20-án kelt főegyházmegvei körlevele kanonoki stallumát megüresedettnek nyilvánítja. Nekrológja a következőképpen szól: „Rendkívüli volt szívjósága és ember- szeretete, ami miatt mindenki becsülte és szerette. Éles szemű kutatója volt a századoknak. Sokat és alaposan foglalkozott a művészetek alkotásaival. Az esztergomi ásatások, a kincstár, a keresztény múzeum, a könyvtár, a bazilika őrzi ma is és őrizni fogja továbbra is irányítása szellemét és nagyértékű ajándékait.“ Bécsben halt meg 1971. máj. 3-án, 91 éves volt, felszentelésének 67. esztendejét töltötte be. Magyar főpapi asszisztenciával temették el a Grinzing-i temetőben. Munkái: 1. Az egyházi kiközösítés. Kalocsa, 1911. 2. Ünnepi beszéd Szent Adalbertról. Bp. 1914. 3. A katolikus autonómia. Az egyház álláspontjának megvilágítása. Bp. 1920. 4. L. A.—Homor Imre: Esztergomi kalauz. Esztergom, 1923. 5. Szalézi Szent Ferenc válogatott levelei a szentek életrajzával és XI. Pius körlevelével, összeállította L. A. Bp. 1924. 6. XI. Pius pápának a Krisztus Király ünnepét elrendelő „Quas primas“ kezdetű apostoli körlevele. Fordította L. A. Bp. 1926. 7. Szentek legendái. Fordította és összeállította Révay József. Előszó L. A. Bp. 1927. 8. Magyar Katolikus Almanach. Szerkesztette Gerevich Tibor—L. A.— Zsembery István. Bp. 1927—31. 9. A katholikus egyházközségek. Bp. 1927. Klny. Magyar Szemle. 10. Adatok az esztergomi főszékesegyházi kincstár történetéhez. Esztergom, 1928. Klny. Esztergom. 11. Révay József: Szenthelyek könyve. Előszó L. A. Bp. 1928. 12. Ünnepi beszéd Szent Adalbertról. Esztergom, 1929. 13. A lateráni szerződés. XI. Pius pápa nyilatkozata az egyezményről. Fordította és bevezette L. A. Bp. 1929. 14. Az esztergomi keresztény múzeum kegyérmei és történelmi érmei. Esztergom, 1930. 15. Esztergom szabad királyi megyei város rövid ismertetése. Esztergom, 1931. 16. Emlékbeszéd P. Rosti Kálmánról. Pécs, 1932. Klny. Kalocsai—Pécsi Diákszemle. 17. Szentévi emlékkönyv a megváltás 19. évszázadi jubileumáról. Szerkesztette L. A. Bp. 1933. 18. Az Árpádok esztergomi palotája. Esztergom, 1935. 19. L. A.—Lippay Lajos: Esztergomi útikönyv. Esztergom, 1938. 20. Szent István király születéshelye. Esztergom, 1938. Klny. Szent István Emlékkönyv. 21. Genthon István: Az esztergomi főszékesegyházi Kincstár. Előszó L. A. Bp. 1938. 22. Szent István király ikonográfiája. Bp. 1938. Klny. Szent István Emlékkönyv. (Olaszul is). 23. Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár katalógusa. Bp. 1942. 24. Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Árpád-kori körmeneti keresztje. Bp. 1943. Klny. Regnum. 25. Esztergom régi látképei. Bp. 1944. 26. Esztergomi útikalauz. H. n. 1946. 27. Csernoch János: Emlékezés Nagymagyar ország utolsó hercegprímására. Bécs, 1963." (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)