Mészáros János 1920-1947

Életrajz

"A Nyitra megyei Érsekújvárott született 1873. márc. 23-án. Teológiai tanulmányait a budapesti Központi Szeminárium növendékeként végezte a királyi egyetemen. 1985. okt. 8-án szentelték pappá. Ezután káplán Dunaszentpálon. 1896-tól Zichy Géza grófnál nevelőként tevékenykedik és egyúttal a pozsonyi felső reáliskola hittanára. 1903-tól kezdve egészen 1916-ig Albrecht főherceg nevelője. 1916-ban kinevezik udvari és várplébánosnak Budára és mint ilyen a Szent Jobb őre. 1917-ben a pápa prelátusi címmel tünteti ki. Az évek óta üresen álló Budapesti Érseki Helynökség vezetését bízza rá Csernoch János prímás 1919-ben és ezt 1940-ig tölti be. A főszékesegyházi káptalan kebelében 1920. okt. 30-a óta mesterkanonok és fokozatos előléptetéssel 1939-ben főszékesegyházi főesperes és 1944-ben őrkanonok lesz. Az első kanonok, akit az érsek a káptalan meghallgatásával nevezett ki. Kanonoki kinevezése után felmentik a rezideálás kötelezettsége alól, tekintettel budapesti vikáriusi tisztségére. 1941—46 között az esztergomi Hittudományi Főiskola prodirektora. A Vaskoronarend III. osztályának lovagja és a Magyar Érdemkereszt csillagos középkeresztjének birtokosa. A modern nagyváros apostolaként ismerték. A plébániai egyházközség megalapításával és felvirágoztatásával sürgette templomok építését. Budapesti helynöksége alatt 23 plébánia született, 17 templomot erigált és 6 lelkészséget állított fel a hívek gondozására. Fáradhatatlan munkálkodásával és nagy akaraterejével küzdötte le a nehézségeket. Gondoskodott róla, hogy az Oltáregyesületet minden plébánián megalakítsák. így gondoskodott az oltáriszentség tiszteletének terjesztéséről, és a Központi Oltáregyletnek ezért volt igazgatója. A Katolikus Patronage Egyesületének, a Rákócziánum Egyesületnek és a Budai Katolikus Körnek elnöki tisztségét viselte. Cikkei az Egyházi Lapokban, az Esztergomban és a Religióban olvashatók. Budapesten hunyt el a Szociális Nővéreknél 1947. jan. 12-én és a társulat kriptájában temették el. 74 éves volt, pappászentelésének 52. évét töltötte be. Munkái: 1. Gyászbeszéd és ima nemes nagylócsai Sárközy Ágnes koporsója felett. Kecskemét, 1908. 2. Harangszó után. Ipolyság, 1908. 3. A kereszténység lényege. Ipolyság, 1907. 4. Egyházi emlékbeszéd március 15-én. Ipolyság, 1909. 5. Seregek ura. Ima- és énekeskönyv katonáknak. Szeged, 1930. 6. A budapesti r.k. egyházközségek első tíz éve. M. J. közreműködésével. Bp. 1930. 7. Magyarok tündöklő csillaga. Bp. 1938." (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)