Drahos János 1924-1950
jelezve jobbra lent: Héya Z.
A képet Héya Zoltán festette, aki a két világháború közötti időszak keresett portréfestője volt többek között a legmagasabb állami körök és az egyházi vezetők számára dolgozott. 1944-ben távozott az USA-ba. A káptalan galéria 4 darabja származik tőle.
Életrajz
"Brezován született 1884. júl. 23-án, Nyitra megyében. Középiskoláit Nagyszombaton és Pozsonyban végezte el. Teológiai tanulmányait Budapesten sajátította el az egyetemen mint szeminarista. 1912-ben szerezte meg teológiai doktori címét. 1909. jún. 27-én szentelték pappá. Ezután káplánként működik Komjáton, 1911-ben Selmecbányán, ahol egyúttal a református líceumban hittanár. 1912- től Esztergomban tevékenykedik különféle tisztségekben és méltóságokban. Szertartóként és levéltárosként kezdi működését, 1914-ben érseki főszentszéki jegyző, 1915-ben prímási titkár és 1921—30 között irodaigazgató lesz. 1916- ban a pápai kamarási cím birtokosa. Az esztergomi székeskáptalanban a Codex Iuris Canonici (1917-es) rendelkezésének megfelelően, a káptalan véleményezése után kapta meg mesterkanonoki stallumát 1924. jún. 24-én. A káptalanban 1938-ban őr-, 1944-ben éneklőkanonokságig jut el. 1930—34 között Serédi Jusztiniánnak oldalkanonokja. 1933—39 között az Actio Catholica főegyházmegyei igazgatója. 1934—38 között a Szatmári Irgalmasnővérek protektori tisztségét látja el. 1937-től kezdve haláláig esztergomi általános érseki helynök. Serédi prímás halála, 1945. márc. 29-e után 1945. okt. 15-ig káptalani helynöki teendőkre is megbízatást kap. 1948. dec. 27-től sede impedita haláláig általános vikáriusként kormányozta az esztergomi főegyházmegyét. A pápa 1950. jún. 21-i keltezéssel cristianopoli c. püspöknek nevezte ki, kinevezési értesítése azonban halála után érkezett meg. Tagja volt az Országos Katolikus Kongruatanácsnak és az Országos Katolikus Kongruabizottságnak. 1941-ben fontos szerepet játszott az esztergomi egyházmegyei zsinat előkészítő bizottságának tagjaként. 1946-ban Tóth Tihamér boldoggáavatásánál bíró volt, amiről később lemondott. Természetadta okosság jelemezte. Ez az egyház szolgálatában még inkább kiteljesedett. Szinte egész papi élete az egyházmegye közigazgatásában és kormányzatában telt el, ezért az egyházmegye ügyeit és papságát személy szerint és jól ismerte. így intézkedései gyorsak és megalapozottak voltak. Egyesek hűvös hivatalnoknak tartották, de akik előtt közvetlenül megnyilatkozott, vonzó, melegszívű papot ismerhettek meg benne. Budapesten hunyt el 1950. jún. 15-én, életének 65., papságának 40. évében. Temetése az esztergomi bazilikában volt. Munkái: 1. A vérrokonság akadálya a kánonjogban. Esztergom, 1912. 2. A szerzetesi élet szépségei. Bp. 1948." (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)