Babura László 1929-1930

Életrajz

"A Pest megyei Taksonyban született 1874. júl. 19-én. Teológiai tanulmányait Esztergomban, majd Bécsben végezte pazmanitaként, ahol doktori diplomát szerzett. 1897. aug. 26-án szentelték pappá. Ezután káplán Tardoskedden, 1899-ben a főszékesegyház prebendátusa. 1903-tól az esztergomi Hittudományi Főiskolán a biblikus stúdiumok kisegítő, 1906-tól rendes tanára. 1904-től a szemináriumban prefektus. 1911-ben a fővárosba helyezik a Központi Szeminárium spirituálisaként, ahol 1916-ban ideiglenesen vicerektor. 1913-ban elnyeri a pápai kamarási címet. Az esztergomi főkáptalanban 1928. okt. 18-án mesterkanonok. Az első, akit Serédi kanonoknak nevezett ki. A Központi Oltáregyletek igazgatója 1920-ban, de megtalálható az Aquinoi Szent Tamás Társaság soraiban is. 1923-ban a Szent István Akadémia tagja. Egy időben az Esztergom c. hetilap szerkesztője, Andor György halála után az Isten Igéje c. kiadványnak is. A Katolikus Lexikon írói közösségének munkatársaként dolgozott. Cikkei megjelentek a Katholikus Szemlében, a Religióban, az Alkotmányban, a Mágyar Sionban, a Hittudományi Folyóiratban, az Esztergomban, az Egyházi Közlönyben, a Magyar Kultúrában, az Egyházi Lapokban, az Egyházzenei Közleményben, az Eucharisztikus Értesítőben, a Havi Közlönyben, a Katholikus Nevelésben, a Magyar Szemlében, a Mária Kongregációban, stb. Utolsó éveiben Budapesten a Vöröskereszt kórházban kezelték idegzsábával. Feljegyzik róla, hogy vezeklőövet hordott. Az Eucharisztia iránti tiszteletre és szeretetre saját példájával nevelte teológus tanítványait. 1930. ápr. 17-én hunyt el, életének 55., pappászentelésének 33. évében. Az esztergomi bazilika altemplomában temették el. Munkái: 1. Az örökkévalóság az időben. Esztergom, 1899. Klny. Hittudományi Folyóirat. 2. A püspöki rezervaczio. Esztergom, 1901. 3. Egyházi beszéd Szent István Magyarország első apostoli királyának ünnepén. Bp. 1902. 4. Babylon és a Biblia. Esztergom, 1903. 5. Az alkoholizmus és a papság. Temesvár, 1903. 6. Tanulmányok a böjtről. Esztergom, 1903. Klny. Hittudományi Folyóirat. 7. Emléksorok Boltizár püspök gyémántmiséjére. Esztergom, 1904. 8. f A három kassai vértanú. 1905. 9. Az esztergomi érseki tanítóképző Mária Társulatának évkönyve 1904—1906. Esztergom, 1906. 10. A hittudori jogok és kiváltságok. Bp. 1906. Klny. Hittudományi Folyóirat. 11. Sötét lapok — fényes lapok. Képek a francia forradalomból. Esztergom, 1907. 12. Egyházi beszéd Szent Adalbert püspök és vértanú ünnepére . . . Esztergom, 1907. 13. * A gyakori és naponkénti szentáldozás. 1907. 14. Introductio historico-critica in SS Novi Testamenti libros. Strigonii, 1910. 15. A Logos-tan és Szent János evangéliuma. Bp. 1912. 16. Egyházi beszéd, melyet Szent István napján mondott. Bp. 1922. 17. Quadrupani, C. G.: Útmutatás jámbor lelkek számára. Fordította B. L. Bp. 1923. 18. Szent Ágoston élete. Bp. 1924. 19. Szent Ambrus élete. Bp. 1925.
20. Nicolausi János: Krisztus élete a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Fordította Gábor László, bevezette B. L. Bp: 1926. 21. Szent Jeromos élete. Bp. 1927. 22. Nagy Szent Gergely élete. Bp. 1927. 23. Nagy Szent Atanáz élete. Bp. 1928. 24. Szent József. Elmélkedések az ő litániája alapján. Esztergom, 1930. 25. Salamon Énekek éneke. H. é. n." (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)