Berényi Zsigmond 1719-1729?
Az ábrázolt személy Bodokon született grófi családban, a bécsi Pázmánenumban tanult, s egy szép beszédéért III. Károly király poroszlói apátnak nevezte ki, majd Nagyszombatban és Rómában tanult teológiát. Rómában szentelték pappá, majd Keresztély Ágoston érsek oldalkanonokja lesz és a kép tanúsága szerint nógrádi főesperes (az életrajzi lexikon szerint honti!) amikor a kép készül. A kép mérete, keretezése, a címeres felirata eltér a sorozattól.
Életrajz
"Született Nyitramegyében Bodokon 1694 szeptember 24-én; atyja György, anyja Ujfalussy Klára volt. 1709 május 20-án veszi fel a bérmálás szentségét, 1711 november 25-én pedig belép a Pazmaneumba, ahol az évkönyvek tanúsága szerint, minden tekintetben példányképe volt társainak. 1712-ben fényes beszédet tartott a sz. István- templomban, melyet kinyomatott és III. Károlynak ajánlott aki őt 1714 márczius 24-én a B. Szűzről nevezett poroszlói apáttá nevezte ki. A felség által ajándékozott apáti keresztet, monyorókeréki Erdődy Antal gróf és ez. püspök Nagyszombatban a papnevelői elöljáróság . és a növendékek jelenlétében adta át az alig 20 éves ifjúnak. Miután az első évi theologiát Nagyszombatban elvégezte, 1715 augusztus 28-án a szülői várból, Bodokról Rómába indul, hogy itt a Collegium-germanico-hungaricumban befejezze tanulmányait. Ugyanitt felszenteltetvén, 1718 szeptember 4-én búcsút vesz az örök várostól és hazatér. 1719 január 8-án apáttá avattatok a nyitrai székesegyházban, november 20-án pedig esztergomi kanonokká neveztetik ki. 1720 január 12-én honti főesperessé lép elő. 1723 julius 5-én mint Keresztély Ágost prímás oldalkanonokja, Regensburgba kiséri őt, ahol haláláig vele marad s csak 1725 október 5-én tér vissza Nagyszombatba. 1727 május 25-én Eszterházy Imre prímás veszi oldala mellé, mig 1728 junius 14-én XIII. Benedek által püspökké és suffraganeussá neveztetvén, a prímás által a pozsonyi főegyházban felszenteltetik. 1732 julius 26-án éneklőkanonokká lesz. 1735-ben a pécsi püspökség adminisztrátorává rendeltetik, 1739 deczember 4-én pedig a püspöki székre emeltetik. Miután a szentszék 1740 szeptember 30-án őt e méltóságában megerősítette, 1741 ápril 9-én, fehérvasárnapján nagy ünnepségek közt elfoglalja püspökségét. Mint főpásztor, lelkiismeretes buzgósággal végezte a legterhesebb ténykedéseket is. így pl. a fárasztó templomszentelést ő végzi Vukováron (1738 május 8-án), Pécsett (1744 május 3-án), Báttaszéken (1744 junius 7-én), Bátán (junius 9-én), Izsépen (október 13-án). Áldásos működésének korai halála vetett véget. 1748-ban súlyos betegségbe esik; ebből azonban lassan felépül, annyira, hogy szeptember 24-én elhagyhatta ágyát. De még ugyanezen a napon este 8 óra tájban szélhüdés érte. Nem is nyerte vissza többé eszméletét, hanem másnap, 25-én, éjjeli 10 órakor visszaadta lelkét teremtőjének, életének 54. évében. Tetemei a székesegyház Oltáriszentség-kápolnájában helyeztettek nyugalomra. idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.