Dudics (Sbardelatti) János Ágoston 1530(?)-1552
Felirat magyarul: Esztergomi nagyprépost és váci püspök, a török elleni palást csatában esett el 1552. augusztus 9-én.
A festő összesen 8 hasonlót készített azonos méretben, technikával, azonos öltözetben, de különféle arcvonásokkal 16-18. századi kanonokokról. A Jakobey által készített darabokhoz hasonlítható egyéni festészeti stílusában, anyagában, méretében és a díszkeret formájával.
Életrajz
"Olasz, valószínűleg velenczei családból származott, Istvánfi szerint azonban már hazánkban született. Nagybátyja volt Dudics Andrásnak, az apostata pécsi püspöknek, akinek neveltetéséről is ő gondoskodott. Nevét régi íróink különféleképen, de majd mindig hibásan hol Spaladiernek, hol Spadaliernek, sőt Bardalának is írják. A közélet terén 1530-ban találkozunk vele először, még pedig mint szentgyörgymezei préposttal. 1543-ban, midőn a török Esztergomot elfoglalta, már nagyprépost volt s egyik főgondját képezte a káptalan levéltárát az ellenség pusztító dühétől megmenteni, ami sikerült is neki. 1549-ben váczi püspökké lesz, amely méltóságában a pápa őt 1550 május 3-án erősítette meg. Felszenteltetésének ünnepélyére Ferdinand király saját pénztárából 200 arany forintot utalványozott ki neki. 1550 junius 21-én a pápa az esztergomi érsekség kormányzását bízta reá, azzal az indokolással, hogy mint volt esztergomi nagyprépost már ismerős a viszonyokkal és a királynak jelenleg nincs alkalmas jelöltje a fontos állásra. Feltételül tűzi ki azonban a pápa, hogy a két évre terjedő megbízatás alatt kifizesse a meghalt érsek adósságait, magának pedig csak 200 aranyat tartson meg, a többi jövedelmet pedig a várak fentartására fordítsa. A király őt még 1549-ben a felvidéki városokba küldötte, hogy azok polgárait a reformáczió elfogadásától visszatartsa. Fáradozását azonban nem koronázta siker. 1552 augusztus 10-én hősi halált halt Palásth hontmegyei község határában a török ellen vívott küzdelemben. A helyen, hol elesett, a Palásthy-család később kápolnát emeltetett. Egyik, hozzá legközelebb eső életirója mondja róla: »okos és tanult ember volt, aki mindig helyt állott hivatásával és állásával járó kötelmeiben«. Halála után nővérei hagyatékának kiadatását kérelmezték Ferdinandtól, de csak irományait és könyveit kapta meg unokaöcscse András." idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.