Forgách Ferenc 1607-1605

Életrajz

"Született 1566-ban, atyja Simon, főpohárnok, anyja Pempflinger Orsolya. Elvégezvén Rómában tanulmányait, 1586-ban, alig 20 éves korában esztergomi kanonokká neveztetett ki, egy év múlva pedig már a veszprémi püspöki székre emeli őt a király bizalma. 1597-ben a nyitrai püspökséggel cseréli fel székét. E méltóságában lép összeköttetésbe Pázmány Péterrel, akit nem csak irodalmi műveinek kibocsátásában segélyez anyagilag, hanem akinek téritői munkásságát is hathatós erkölcsi támogatásával mozdítja elő. Forgách mindig buzgó főpapja volt egyházának, de azt a buzgóságot szinte megkettőztette, midőn 1607-ben esztergomi érsekké neveztetett ki. A bécsi nunczius méltán írhatta felőle Rómába, hogy igazán lelkes, sőt lehet mondani, hogy heves védője az isteni tiszteletnek, az egyháznak és az egyház szabadságának. A jezsuita atyák munkásságát kiváló bizalommal vette igénybe, főpásztori teendőinek teljesítésében. 1611-ben Nagyszombatban tartományi zsinatot tartott, amelyen rendkívül fontos határozatokat hoztak a papság és a hívek erkölcsi életének újjáalakítására és általában az egyházi állapotok megjavítására. 1610 ápril 17-én pedig óvást emelt a protestánsok zsolnai zsinatának végzései ellen, és azokat nemcsak érvényteleneknek nyilvánította, hanem kiközösítés terhe alatt megtiltotta a superintendenseknek, hogy a főesperesi jövédelme- ket lefoglalják, hogy egyházi látogatásokat tartsanak, hogy az egyházi törvénykezés alá tartozó ügyekben bíráskodjanak. Tiltakozását nyomtatásban is közzé tette és egyházmegyéje területén a szószékről kihirdettette. Kiváló érdemeinek elismeréséül V. Pál pápa 1507-ben bibornoki méltóságra emelte. Az 1615. év májusának vége felé a bibornok-érsek Bécsbe ment, hogy a törökkel folytatott békealkudozásokban részt vegyen. Itt betegeskedni kezdvén, az orvosok tanácsára a szentkereszti fürdőkbe utazott. A fürdő azonban nem tudta őt szenvedéseitől megváltani. Állapota rohamosan rosszabbodott, mi'g végre október 16-án elhalálozott. Halálának okáról több mindenféle hir keringett ez időtájt az országban. Némelyek pestist emlegettek s ezek arra hivatkoztak, hogy a környezetében levő két barát is alig valamivel élte őt túl. Mások mérgezésről beszéltek. A bécsi nunczius jelentést tevén Rómába elhunytáról, dicséri jóságát, buzgalmát, ritka őszinteségét és halálát valóságos veszteségnek tartja az országra nézve. »Forgách — írja egyik hírneves történetírónk felőle — a katholikus vallás érdekeinek védelmezése és szoros ragaszkodása miatt a királyi trónhoz, népszerűtlen, sőt gyűlölt személyiség volt azok szemeiben, akik mindkettőnek megsemmisítésén munkálkodtak. Nem tudott megalkudni a körülményekkel, sőt nem hajolt meg a tények előtt sem. Meggyőződésében hajthatatlan, hűségében tántorithatlan, de eljárása még is néha nem ment a túlzásoktól.« Halála után adták ki következő műveit: i. Regulái vagy Rendtartásai Nagyszombat városban lévő N. Boldog Asszony Congregatiójának a sz. Miklós-templomban. 2. Nagy Boldogasszony Congregatiójának Nagyszombatban eredete. Kéziratban maradt:' De Compescenda Haereticorum petulantia." idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.