Nagy István 1767-1804

2024 Állapotleírás (Szakács Márton): A hordozó merev, elöregedett, hátoldala feltehetően védő célzattal, vörös bevonattal lekenve. Festékréteg kagylósan repedezett, több helyen kipergések, sérülések figyelhetők meg. Erősen szennyezett. A korábbi beavatkozások nyomai jól kivehetőek. Keret: jó megtartású, kopott.
Életrajz
"Komáromban született, nemes származású szülőktől. 1745-ben vétetett fel a budai papnevelőbe; 1749-ben, mint másodéves theologus, s a sz. Istvánról nevezett nagyszombati papnevelőintézet növendéke a bölcsészet magisterévé avattatik; ugyanitt végzi el tanulmányait az 1750. évben. Ugyanebben az esztendőben február 18-án elnyeri a gyerki plébániát, s 1753 augusztus 30-án leteszi a hittudományokból a doktorátust. 1757 október 5-én a deméndi, majd 1764 junius 27-én a nagysarlói plébániára megy át, kineveztetvén egyúttal a lévai kerület alesperesévé. 1767 október 19-én installáltatik esztergomi kanonoknak; 1770 május 7-én zólyomi főesperessé. 1776 ápril 30-án szentistváni préposttá, ugyanezen évben sz. Györgyről nevezett Csanádi préposttá, 1779 augusztus 19-én pedig olvasókanonokká lesz. E javadalmát azonban 1783 október 27-én felcseréli a szenttamási prépostsággal. Már 1777-ben érseki helynökként működik Esztergomban, ahonnan ugyanezen minőségben a következő évben Nagyszombatba megy át. Emellett felszentelt püspök és apostoli protonotarius is volt, a ki nemcsak a káptalanban, hanem a közéletben is előkelő nevet vívott ki magának, s akinek tanácsát Batthyáni prímás minden bonyolódottabb ügyben ki szokta kérni. Meghalt Nagyszombatban 1804 május 5-én. Hagyatékából a főszékesegyházra 150, az egyházmegyei alapra 100, az elaggott papok intézetének 200, az izsai templomra, melyet 963 forinton helyreállittatott, 150 forintot juttatott." idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.