Vilt József 1779-1806

Életrajz

"Született Esztergomban, a Vízivárosban 1738 julius 2-án, ahol atyja Ferencz a várparancsnok mellett titkári állást foglalt el; anyja Závody Zsuzsanna. Elvégezvén Esztergomban alsóbb iskoláit, 1754-ben felvétetett a főegyházmegye növendékei közé s tanulmányai befejezésére a Pazmaneumba küldetett. 1761-ben felszenteltetvén, Pestre megy káplánnak. A következő évben azonban vérhányás fogja el, amiből szerencsésen felépül ugyan, de terhes állását többé el nem foglalhatván, elöljárói előbb az esztergomi szentszéknél adnak neki alkalmazást, majd később a Haller grófok mellé küldik nevelőnek. 1768 május 4-én elnyeri a vadkerti plébániát, 1776-ban pedig alesperessé neveztetik ki. Heves buzgósága ez idő alatt is többször annyira elragadta, hogy nem egyszer vérző tüdővel jött le a szószékről. 1778 julius 30-án pozsonyi kanonokká és a nagyszombati convictus igazgató jává lesz. 1779 augusztus 19-én iktattatik be esztergomi kanonoknak, 1784-ben pedig Szent-Benedekre megy praefectusnak. 1787 november 29-én honti, 1790 november 8-án székesegyházi főesperessé és szentgyörgymezei préposttá, 1801 október 31-én pedig éneklőkanonokká lép elő. Már 1786-ban érseki helynökké lesz, mely fontos tisztet 21 éven át viselte. 1801 február 15-én Nyitrán belgrádi püspökké szenteltetik fel. Főtörekvését a papnevelők ügyének rendezése képezte. Nem nyugodott addig, mig a felség, II. József császár rendelkezéseinek hatályon kívül való helyezésével, vissza nem adta az érsekségnek a Pazmaneum vagyonát,, s a nagyszombati papnevelőintézet épüléte, amelybe a császár 1784-ben a rokkant katonákat szállásolta el, vissza nem adatott eredeti rendeltetésének, úgyszintén a pozsonyi Emericanum is újra be nem népesült. 1806 junius 6-án a király győri püspökké nevezte ki, éppen mikor valamely fontos ügyben királyi biztosként Kassán tartózkodott. Püspöki székét november 21-én foglalta el ünnepélyesen. Gyenge egészsége daczára — saját elbeszélése szerint életében többször mint 90-szer volt vérhányása — a legnagyobb lelkiismeretességgel élt főpásztori hivatásának. Mint egyik élet- irójánál olvassuk »nyájjának üdvössége vezéreié hivatallyának tellyesitésében minden lépését, nyájját legelteté, nem magát, nyájjának javáért püspök, maga hasznáért csak keresztény vala.« Életében több mint 94000 forintot fordított jótékony czélokra. Jótéteményeiben részesültek a csesztvei templom és plébánia, a nagyszombati, pozsonyi, soproni, győri apáczazárdák; a szegényebb plébánosok segélyezésére 6000 forintot tett le, alapítványt tett két növendékpap ellátására. S midőn 1811 julius 14-én pappá szenteltetésének 50. évfordulóját ünnepelte, székesegyházának 40000 forintot s drága egyházi felszerelést ajándékozott. Meghalt 1813 október 5-én Rákoson, a győri püspökség Sopron melletti birtokán. Jordánszky Elekhez, a későbbi esztergomi kanonokhoz, aki ifjú korában kedvelt pártfogoltja volt, intézett levelei máig megvannak a káptalani levéltárban. Nyomtatásban megjelent munkái: 1. Dictio — dum regimen almae dioe-2. Humfredi Ditton Veritas religionis Christianae ex Resurrectione Jesu Christi demonstrativa methodo comprobata. Cura et impensis Josephi Vilt. Posonii, 1811." idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.