Krammer Ferenc 1744-1818

2024. Állapotleírás (Szakács Márton): A hordozó jó megtartású, festékréteg szintén. Tisztítása időszerű. Keret: az aranyozott részek hiányosak, pergésre hajlamos.
Életrajz
"Született Gajáron, 1748 deczember 2-án. Mint a sz. Istvánról nevezett papnevelő növendéke, 1770-ben a bölcsészet magisterévé lesz, ugyanezen évben a Pazmaneumba megy, ahol a hittudományok tudorává avattatja magát. Előbb Buda-Ujlakon káplán, azután 1776-tól a Pazmaneum aligazgatója; 1777-től Győrben az egyháztörténelmet, 1781-től pedig Budán a dogmaticat adja elő. 1795 január 10-én pozsonyi kanonokká, 1796-ban Pozsony város plébánosává és titeli préposttá lesz. Mint pozsonyi olvasókanonok neveztetik ki 1802 deczember 31-én az esztergomi káptalan tagjává és a Pazmaneum kormányzójává. 1808 jannár 11-én nyitrai főesperessé, 1817 deczember 4-én szentistváni préposttá s végre 1818 augusztus 4-én szentgyörgymezei préposttá lép elő. 1792-ben testvéreivel együtt czimeres nemesi levelet kapott Lipót királytól. Meghalt Nagyszombatban, 1818 október 25-én. Ő volt az utolsó kanonok, aki a káptalannak Nagyszombatban való tartózkodása alatt halt meg. Végintézkedésében az egyházmegyei czimekre 3005, az Orsolyák nagyszombati zárdájának 500, ugyanitt a ferenczrendiek kolostorának 100, a főkáptalani javak szegényebb lelkészeire 26,000, a nyitrai főesperességhez tartozó szegény templomokra 6400, a káptalani gazdasági épületekre 3000 forintot hagyományozott. Számos igen becses hittudományi munkát irt. Úgymint: 1. Institutiones Historiae Litterariae Theologiae. Budae, 1783. — 2. Institutiones Historiae Litterariae Theologiae Dogmaticae. Posonii, 1787. — 3. Examen Schediasmatis, cui titulus: Sola Salvifica ad Trutinam Rationis et Revelationis expensa. Posonii, 1823. — 4. Declaratio Authoris Schediasmatis De Fide R. Catholica Sola Salvifica. Posonii, 1823. — 5. Fragmentum Isagogicum de Religione, et Ecclesia Catholica, Sola Salvifica. Tyrnaviae, 1814. — 6. Fragmentum Secundum Dogmaticum, de Sola Salvifica Religione. 1814. s. 1. — 7. Fragmentum Tertium, Dogmaticum, de Sola Historicum ad praecedentia fragmenta. Tyrnaviae, 1817. — 9. Fragmentum Quintum, Historico-Dogmaticum, de neoterica Religionis et Ecclesiae Catholicitate. 1818. s. 1. — 10. Fragmentum Sextum, Historico-Dogmaticum, de Christiani Solius Salvificae Dogmatis fundamento. Tyrnaviae, 1818. E munkák német nyelvre is lefordittattak és a fordító előszavában kiemeli, hogy ily tárgyú dolgozatok még a különben gazdag német irodalomban sincsenek." idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.