Schwarzenberg Ernő 1802-1818

Életrajz

"Született 1773 május 29-én Bécsben; atyja János herczeg, anyja Oettingen-Wallenstein Eleonora grófnő. Istenfélő szülői ikertestvérével Ferenczczel együtt az egyházi pályára szánták őt. Már 9 éves korában javadalmat kapott a kölni káptalanban, neveltetése azonban továbbra is a szülői házban történt, ahol a bölcsészetet is több kitűnő jézustársasági atya felügyelete alatt, a theologiát pedig Tobenz Dániel neufchateli kanonok vezetése mellett végezte. 1792-ben a lüttichi káptalan tagjává neveztetett ki. Miután pedig mindezen káptalanok a franczia háborúk alatt feloszlattattak, 1795-ben salzburgi, 1797-ben passaui kanonokká lett. junius 26-án szentelte áldozárrá a salzburgi érsek Bécsben, s első szent miséjét a Schwarzenberg palota kápolnájában mutatta be a Mindenhatónak. 1808 május 20-án iktattatott be esztergomi kanonoknak. Alig hogy Nagyszombatba érkezett, dicséretes buzgalommal fogott a magyar nyelv és közjog elsajátításához, úgy hogy nemsokára már szóban és írásban egyaránt folyékonyan fejezte ki magát nyelvünkön, s a köz- valamint a magyar egyházjogban is szert tett egy magyar főpaptól megkivántató jártasságra. Igaz, hogy az első években naponkint több mint hat órát töltött Íróasztala mellett, tanulmányai közt. 1816 ápril 17-én sasvári főesperessé lép elő. Midőn e minőségben főesperessége területén egyházlátogatást tartott, a hívek közt mindenfelé nagyszámú imakönyveket osztott szét. 1818 szeptember havában a király győri megyés püspökké nevezte ki. Miután deczember 14-én megérkezett a szentszék megerősítése, 1819 márczius 14-én Bécsben püspökké szenteltetett. Mint főpásztor »ha valamit arányosnak talált a léleknek a testiségből való kibontására, a szívnek felérzékenyitésére, nyájának megmentésére, mindent eszközül vett. Vezérül adta magát a nyilvánvaló keresztjárásokban, velek együtt énekelte az Istennek dicséretét, a tanító tanitványnyá lett, a nagy Böjtnek üdvözségügyelő napjaiban rendszerint meghallgatván Isten igéjét.« Hogy papjait és híveit egészen, közvetlenül megismerhesse, éppen egyházmegyéjének látogatására készült, midőn egyik rokonának elhalálozása alkalmával Bécsbe kellett utaznia. Itt ő maga is erősen áthült, ágynak esett és hét napi szenvedés után a másvilágra költözött 1821 márczius 14-én. Holttestét 18-án Győrbe hozták és a város lakóinak általános részvéte mellett helyezték nyugalomra 22-én a székesegyház sírboltjában.
Nyomtatásban megjelent művei: 1. Trauungsrede bei doppelten Vermählung etc. Tyrnau, 1817. — 2. Epistola Pastoralis, — quum dioeceseos gubernationem auspicaretur. Jaurini (1819.) Ugyanez német nyelven is. 1807" idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.