Alagovics Sándor 1808-1837

Életrajz

"Született Manigán, Pozsonymegyében, 1760 deczember 30-án. Mint a nyitrai egyházmegye növendéke végezte a budai központi papnevelőintézetben hittudományi tanulmányait 1783-ban. Felszenteltetvén, a pozsonyi papnevelő tanulmányi felügyelőjévé neveztetett ki, ahonnan előbb a mocsonoki plébániára ment, azután pedig Nyitrán theologiai tanár és a papnevelő igazgatója lett. 1796-ban átvétetett az esztergomi főegyházmegye kötelékébe és augusztus 27-én elnyerte a galánthai plébánia-javadalmat. Itt a saját és híveinek költségén szép templomot emelt. Ugyanitt neveztetett ki alesperessé is. 1807-ben pozsonyi kanonokká és egyszersmind Pozsony város plébánosává lett, kitüntettetvén csakhamar a sz. Lambertről nevezett somlyóvásárhelyi prépostság czimével is. 1808 julius 30-án iktattatott be esztergomi kanonoknak, 1816 október 4-én szenttamási préposttá lépett elő. Már 1809- ben kineveztetett a pesti szeminárium kormányzójává, 1810- ben cz. bosoni püspök és a királyi helytartótanács tanácsosa, 1816-ban pedig az udvari kanczellária referendariusa lett. Bírta ezen kívül a sz. Margitról nevezett bélai apátságot. 1822 január 1-én elfoglalta a neki felajánlott auraniai perjelséget. Útjában a székesfehérvári székesegyházba is betért és itt a kanonokokkal beszédbe eredvén, keserűen kifakadt azon hálátlanság felett, hogy hazája még temetkezési helyet sem nyújt neki. Egy más alkalommal pedig úgy nyilatkozott, hogy ha ő Rudnay Sándor lenne, Alagovics Sándornak nem kellene száműzetésbe mennie. 1828-ban, Gyulay Ignácznak Csehország főhadi kormányzásával való megbízatása után, Horvátország bánjává neveztetett ki, s ugyanekkor v. b. t. tanácsossá lett. 1829 október 18-án a király a zágrábi püspöki székbe emelte. Miután 1830 márczius 15-én Róma e méltóságában megerősítette, május 30-án Kalocsán püspökké szenteltetett és julius 25-én ünnepélyesen átvette egyházmegyéje kormányzását. Hét évre terjedő püspöksége idején Zágrábban számos alapitványnyal és jótékony alkotással örökítette meg nevét. Az ő emberbaráti szeretetének köszönheti létét a pozsegai kórház; a sándorházai plébánián pedig 3000 forintnyi misealapitványt tett Horvátország vallásegységének megőrzéséért. Kortársai mint kiváló államférfiút és a politikai, valamint törvénytudományi dolgokban egyaránt jártas főpapot magasztalták. 1834 deczember havában ülte meg pappá szenteltetésének ötvenéves évfordulóját. 1837-ben éppen lelki- gyakorlatokat végzett, midőn márczius 18-án éjjel szélhüdés vetett véget életének. Nyomtatásban megjelent művei: 1. Sermo ecclesiasticus — quem pro concione dixit; cum Regimen Dioecesis suae capesseret. Zagrabiae, (1830.) — 2. Dictio, qua — post peracta generalia R. Hungáriáé J. J. Statuum et Ordinum regnorum eorundem congregationem aperuit. Zagrabiae, (1831.) — 3. Ctejenja i evangéliumi na vse nedelje i svetke celoga leta za potrebuvanje slavne biskupje Zagrabecke po zapovedi Alex. Alagovica. U Zagrebu, 1831." idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.