Rudnyánszky József 1832-1848

Életrajz

"Született Nagyszombatban, 1788 október 28-án; atyja Pál, ügyvéd, anyja Szmrtnik Klára. Theologiai tanulmányait részint a pesti központi papnevelőben, részint pedig a Pazmaneumban végezte. 1812-ben pappá szenteltetvén, Lévára küldetett káplánnak, ahol egykor az elemi iskolákat látogatta. Innen 1814-ben Budára, a Vízivárosba, a következő évben pedig O-Budára helyeztetett át. 1817-ben az érseki helynökséghez levéltárnoknak neveztetett ki, ahol 1820-ban szentszéki jegyző, majd 1822-ben titkár lett. 1832 deczember 30-án javadalmat nyert az esztergomi káptalanban, ahol 1841 junius 12-én nógrádi főesperessé lépett elő. 1834-től az esztergomi presbyterium igazgatója volt. 1843-ban czimzetes apáttá, 1844-ben érseki helynökké neveztetett ki. 1844 augusztus 16-án a beszterczebányai püspöki székre emeltetett s 1845 junius 8-án Kopácsy József prímás által Esztergomban püspökké szenteltetett. Püspökségében rövid idő alatt maradandóvá tette működésének emlékét, midőn megteremtette az egyházmegye elaggott papjainak segélyezésére szolgáló alapot és szervezte a püspöki helynökséget. Midőn 1848-ban a közoktatásügyi miniszter tanácskozásra hívta az ország főpapjait, hogy a katholikus iskolák, a kegyúri jog s az alsó papság anyagi ellátásának kérdését rendezzék, egyike volt a tárgyalások legtevékenyebb tagjainak. Az 1848— 49-iki mozgalmak idején a magyar kormány felszólítására ünnepélyes isteni tisztelettel ülte meg 1849 május 24-én az ország függetlenségének kinyilatkoztatását. E hazafias tettének azonban nagyon szomorú következményei lettek. Az ország fővárosának az osztrák katonaság által történt elfoglalásakor ugyanis ő is kezükbe került, és az Újépületbe záratott. A katonai bíróság pásztorleveleiből igyekezett a forradalomban való részvételét bebizonyítani s e jóakaratú törekvés annyira sikerült, hogy javadalmának elvesztésére és 6 évi várfogságra ítéltetett. Hasztalan folyamodott helynöke 20,000 hívőjének aláírásával támogatva kérését a legfelsőbb helyre kegyelemért; az ítélet végrehajtatott s ő Kufsteinbe vitetett. 1850-ben jóakaróinak s kivált a herczeg- primásnak tanácsára önként is lemondott püspökségéről és ekkor kegyelmet nyert, de egyúttal a neuburgi zárdába internáltatott. 1853-ban végleg visszanyervén szabadságát, Haimburgban vonta meg magát. Midőn 1857-ben Scitovszky prímás a máriaczelli bucsújáratot Haimburgon keresztül vezette, a város utczáin Rudnyánszky fogadta őt püspöki díszben, régi ismerőseit pedig vendégül látta lakásán. Később Pozsonyba költözött és itt is halt meg 1859 november 24-én; kívánságához képest az esztergomi főszékesegyház sírboltjába lett eltemetve. Két beszéde nyomtatásban is megjelent; ezek: 1. Die Ehe in einer Predigt dargestellt. Ofen (1817). — 2. Gründe für die Mildthätigkeit gegen die Armen. Ofen (1817)." idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.