Kemp Mihály 1845-1865

bal váll felett jelezve: Jakobey K. | 1879.
2024. Állapotleírás (Szakács Márton): A hordozó helyenként hullámos. A festékréteg jó megtartású. Tisztítás, feltárás időszerű. Keret: kopott, hiányos, pergő részek figyelhetők meg.
Életrajz
"Született Szebellében, Hontmegyében 1792 szeptember 18-án. 1811 — 1812-ig Nagyszombatban hallgatja a bölcsészetet a sz. Istvánról nevezett papnevelőben; 1813 — 1816-ig pedig a pesti központi papnevelőben végzi hittudományi tanulmányait. Miután 1816 augusztus 26-án áldozárrá szenteltetett, elöljárói Bécsbe küldötték az Augustineumba, ahol a theologiából tudorrá avattatta magát. 1818 junius 1o-én a Pazmaneumhoz lelkiigazgatóvá neveztetik ki, 1827-ben Esztergomba megy primási könyvtárnoknak, 1840-ben pozsonyi, majd 1845 junius 2-án esztergomi kanonokká lesz. 1853-ban elnyeri a sz. Mártonról nevezett bulcsi apátság czimét. A káptalanban a következő fokozatokat éri el: 1850 augusztus 24-én nógrádi főesperessé, 1859 szeptember 5-én szentgyörgymezei préposttá és székesegyházi főesperessé, és 1864 julius 2-án őrkanonokká lép elő. Őszentsége időközben házi főpapjává nevezte ki. Meghalt Esztergomban 1865 május 20-án s eltemettetett a főszékesegyház sírboltjába. Szülőföldje, Szebelléb iránt, ahol kiváló előszeretettel szokta volt évenkint eltölteni a nyár egy részét, egész életén át a legmelegebb érdeklődést tanúsította. Nem csak többeket neveltetett innen, részint rokonai, részint földiéi közül, hanem a község anyagi jólétét is teljes erejéből s gyakran nagy áldozatok árán igyekezett előmozdítani. így pl. hogy csak egyet említsünk, a szebellébiek több ezerre rúgó tagositási költségét is a legnagyobb részben ő fedezte.
»Egyháztörténelmünk egyik legavatottabb tudósát ve-szitők el benne«, irta halála alkalmával Knauz Nándor. Kortársai »élő archívumnak« tartották és nevezték. Mi még külön is hálás megemlékezéssel adózunk az ő munkásságának kivált azon eredményéért, mely hasznos útmutatásul, becses forrásul szolgált e dolgozat létrehozásában; értjük az esztergomi kanonokok névsorát, melyet a Memoria Basilicae Strigoniensis czimü könyvnek Syllabus canonicorum Metropolitanae Ecclesiae Strigoniensis fejezete alatt névtelenül közzé tett. Meg vagyunk róla győződve, hogy csakis a rendelkezésére álló idő rövidsége s a tér szűke gátolta őt abban, hogy teljesebb névsort adjon és még itt is mellőzze a forrásokra való hivatkozást. Mi azonban, akik azon voltunk, hogy a hiányokat lehetőleg kiegészítsük, s akik ugyanazon nyomokon haladtunk mint ő, itt az ő neve mellett nem mulaszthatjuk el felemlíteni, hogy ezt az aránylag kevésnek látszó munkát a leghitelesebb alapon, de egyúttal a legfáradságosabb úton alkotta meg, s kivált a mohácsi vészt megelőző időből, adatait levéltári kutatásból merítette. Egyéb művei: 1. Adserta e disciplinis theologicis. Vindobonae,1818. — 2. Informatio de Stipendiis Scholasticis nunc sub nomine Olahianae fundationis venientibus, apud Univers. Vienn. saec. XVI. fundatis. — 3. Vitéz érsek élete a Magyar Tudományos Értekező 1862-ki folyamában." idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.