Lipovniczky István 1861-1869

Életrajz

"Született Aranyos-Maróthon, 1814 augusztus 15-én; atyja Imre, főszolgabíró, anyja Szabadhegyi Nepomuczena. Iskoláit Komáromban kezdte, a győri jogakadémián folytatta s midőn 18 éves korában felvétetett az esztergomi főegyházmegye kötelékébe, a theologiát Nagyszombatban végezte. 1837 augusztus 21-én felszenteltetvén, Udvardra küldetett káplánnak s mint ilyen nem csak az egyházi téren buzgólkodott, hanem a barsi és komárommegyei gyűléseken is élénk részt vett és csakhamar feltűnést keltett szónoki tehetségével úgy, mint alapos képzettségével. Kopácsy prímás ekkor, 1841-ben a központba vitte be őt az érseki helynökség levéltárosának, majd 1844-ben primási archivárius és könyvtárnok lett, mig 1846 ápril 15-én komáromi plébánossá választották meg, ahol augusztus 20-án helyettes alesperessé, majd 1847-ben szentbenedeki ez. apáttá neveztetett ki. Itt találták őt a szabadságharcz erős viharai is. A város ostroma idején fáradhatlan. volt a betegek és sebesültek ellátásában s a csüggedők bátorításában. Midőn később a vár feladatott, ő is a katonai törvényszék elé került s hatalmas pártfogói daczára 1852 augusztus 2-án halálra ítélte tett. Később a halálos Ítéletet Kufsteinban töltendő várfogságra változtatták át, ahol öt évet szenvedett. Főbenjáró bűnül azt rótták fel neki, hogy midőn 1849 augusztus 3-án Klapka a hires kirohanást intézte a városból, mint a város plébánosa a hős csapatokat a dunai hídnál teljes egyházi ornátusban megáldotta. Kiszabadulása után egy ideig ismét könyvtárnokoskodott, i860 márczius 4-én pedig az érsekújvári plébániát nyerte el. 1861 február 11-én esztergomi kanonokká neveztetett ki, 1862 augusztus 24-én megülte felszenteltetésének 25. évfordulóját, 1863-ban székesegyházi plébános lett, amiről azonban midőn a királyi tábla főpapjává neveztetett ki, lemondott. 1866 deczember 20-án a királyi helytartótanácsnál tanácsossá, 1867-ben pedig köz- oktatásügyi referenssé lett. 1866-ban az arbei cz. püspöki czimet kapta, s mint ilyen, 1867 julius 8-án ő vitte a felség előtt az apostoli keresztet, mely alkalomból a sz. István- rend kiskeresztjével diszittetett fel. 1868 augusztus 26-án a felség a nagyváradi püspöki székre emeli őt, amelybe 1869 junius 8-án iktattatott be. Részt vett a vatikáni zsinaton; 1872-ben V. b. t. tanácsossá, majd a jeruzsálemi szent- sirrend nagykeresztesévé, pápai trónállóvá, római gróffá lett s elnyerte a vaskoronarend első osztályát is. A börtönben szerzett s később mindjobban elhatalmasodó csúzbaja 12 éven át karosszékhez kötötte őt, úgy hogy a közéletben nem vehetett ugyan élénk részt, mindazonáltal kormányzásának, jótékonyságának és áldozatkészségének a váradi egyházmegyében állandó nyomai maradtak. Meghalt Nagyváradon 1885 augusztus 12-én. Irodalmi művei: 1. Az aranymisés áldozár vándorpályája. Esztergom, 1857. — 2. Az igaz élet és a nagylelkűség áldásai. Pest, 1866. — 3. Lipovnoki Lipovniczky István — a nagyváradi 1. sz. egyházi megye minden híveinek üdvöt és áldást. Pest, 1869. — 4. Allocutio quam Stephanus Lipovniczky — occasione canonicae suae in Sedem Episcopalem introductionis ad Clerum Dioecesanum habuit. Pestini, 1869. — 5. Lipovniczky István — körlevele. Pöstyén, 1873." idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.