Somogyi Károly 1865-1888

Életrajz

"Született Hevesmegyében, Tiszaföldvárott, 1811 ápril 11-én. 9 éves volt midőn atyjával együtt visszatért a katholikus egyház kebelébe. Elvégezvén középiskoláit, 1827-ben felvétetett az esztergomi főegyházmegye kötelékébe s a bölcsészetet Nagyszombatban, a theologiát pedig Pesten hallgatta. Mint szerpap Komáromban töltött egy évet; 1834 ápril 11-én áldo- zárra szenteltetett és Udvardra helyeztetett káplánnak. Miután három éven keresztül a Gosztonyi családnál nevelősködött, pataki segédlelkész és később adminisztrátor lett. 1840-ben Pesten tartózkodott és Szaniszló Ferenczczel részt vett a Religio és Nevelés szerkesztésében. 1841-ben tanár és tanulmányi felügyelő lett az esztergomi presbyteriumban. 1843 — 1848-ig önállóan szerkesztette a Religiót, 1849-ben átvette a Kath. Iskolai Lapok szerkesztését, 1850-ben her- czegprimási archivarius és könyvtárnok lett Esztergomban, 1851-ben a »Jó és olcsó könyvkiadó Társulat« aligazgatójává, majd igazgatójává választatott meg. 1861 február 14-én pozsonyi, 1865 május 25-én esztergomi oldalkanonokká, 1868 február 21-én zebegényi apáttá neveztetett ki. 1869 augusztus havában szembaja miatt lemondott az oldalkanonokság- ról. A m. t. Akadémia még 1858-ban megválasztotta őt levelező tagjának s 1859 ápril 18-án tartotta székfoglalását »A bölcsészet lényegéről és feladatáról« czimü értekezésével. 1880-ban Szeged városának ajándékozta 60000 kötetből· álló könyvtárát, mintegy az itt létesítendő harmadik egyetem előfeltételéül. 1881-ben a király a Lipótrend lovagkeresztjével tüntette ki, minek jelvényét október 26-án adta át neki ünnepélyesen Tisza Lajos királyi biztos. A káptalanban 1870 szeptember 29-én komáromi főesperessé, 1881 november 6-án székesegyházi főesperessé . és szentgyörgymezei préposttá, 1884 augusztus 2-án őrkanonokká, 1886 szeptember 4-én pedig éneklőkanonokká lépett elő. »Somogyiban — mondja felőle egyik életirója — ritka jellemű férfiút veszítettünk, ki képességeit csak a közérdeknek szentelte s nem szolgálva soha mást, mint a katholikus egyházat és a magyar hazát, fáradozásaiért magasabb kitüntetésekben nem kereste jutalmát. Nemes tulajdonai, rendkívüli tudománya, irodalmi tevékenysége, nagymérvű jótékonysága a Magyar Sión legkiemelkedőbb alakjai közé avatták őt.« Mint a sz. István-Társulat igazgatójának összeütközése az alelnökkel, Danielikkel az Idők Tanúja miatt, a tapasztalt méltatlanság s leginkább az 1859 deczember 30-án ellene tervezett, de szerencsére meghiúsult merénylet kiölte lelkéből az emberek iránt való bizalmat s lelkét oly zárkózottá tette, hogy soha többé egészen felengedni nem tudott. Ettől fogva csupán tudományszomjának élt. Folyton irt, olvasott, daczára annak, hogy elgyengült látóképessége kíméletet parancsolt volna. A pápai csalatkozhatlanság tana újból forrongást keltett egész szellemi világában. Nem titkolta a legkevésbé sem ellenkező nézetét. Sőt a hitczikkely kimondása után is hallani lehetett tőle rosszaló megjegyzéseket. De végre is megnyugodott. Ha hinnem kell, mondogatta, hát hiszem. Önmaga iránt úgyszólván fukar volt, hogy a közjóra, a jótékonyság czéljaira annál többet áldozhasson. Könyvekre, mint a nála megőrzött számlákból meglehetett állapítani, 66765 fit 76 krt költött. Állandóan 8—9 tanuló nyert élelmezést házában. 1887-ben 6000 forintot tett le három szegény gyermek neveltetésére. Jelentékeny alapítványokat tett a sz. Adalbert nyugdíjintézet, az esztergom-vizivárosi, szentgyörgymezei, a sz. ferenczrendi templomok, az esztergomi kórház, a szegények háza, a Rókus-kórház, a sz. Vincze-egylet, a Josephinum, a Vöröskereszt-egylet, a tanítók nyugdíjintézetének, a beteg tanítók, a komáromi, törteli iskolák, az udvardi, pataki, dejtári templomok javára stb. Meghalt Esztergomban 1888 márczius 20-án. " Önálló művei: 1. A törvények iránti engedelmességről. Budán, 1841. — 2. Piros tojások. Németből fordítva. Pest, 1853. — 3· A bölcsészet lényegéről és feladatáról. Pest, 1859. — 4· Irt ezenfelül számtalan czikket és közleményt, kivált az általa szerkesztett lapok hasábjain. idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.