Boltizár József 1874-1905

Életrajz

"A Pozsony megyei Szentjánoson született 1821. febr. 2-án régi, előkelő nemesi család sarjaként. Iskoláit Pozsonyszentgyörgyön és Tatán végezte. Növendékpapként filozófiát Nagyszombatban hallgatott. Teológiára a bécsi egyetemre járt pazmanitaként. 1844. júl. 15-én szentelték pappá, ezután káplán Buda-Újlakon, egyúttal Miskolczy Márton püspök szertartója. 1847-ben Esztergomba rendelték irodai szolgálattételre. 1849-ben érseki szertartó, 1851-ben levéltáros és könyvtáros, 1852-ben pedig prímási titkár lesz. Két év múlva pápai kápláni címet kap. 1856-ban Selmecbányára nevezik ki plébánosnak és kerületi esperesnek. Ez a város választja meg 1873-tól országgyűlési képviselőnek. 1858-ban Szent Szűzről nevezett albey préposti címet kap. A székeskáptalanban 1874. okt. 3-án mesterkanonok, 1884-ben honti, 1889- ben főszékesegyházi főesperes, 1894-ben őr-, 1896-ban éneklő- és 1900-ban olvasókanonok lesz. 1882-ben a pápa római grófi címmel tünteti ki és később pápai prelátus lesz. 1874-ben, kanonoki kinevezése évében milasai c. püspök kinevezést kap és a prímás segédpüspökeként tevékenykedik. Ugyanezen évben nagyszombati érseki helynöki méltóságot kap és emiatt felmentik a rezideálás kötelezettsége alól. Nagyszombat városa tisztelte és szerette őt, ezért díszpolgárává választotta meg. 1896-ban visszatér Esztergomba mint általános érseki helynök. Kiváló szellemi képessége és jelleme folytán gyorsan emelkedett pályájának íve. Aranymiséjét az esztergomi bazilikában ünnepelték meg nagy fénnyel és ez alkalommal a Magyar Sión (1894, 500. p.) így jellemezte: „Szelíd, de nem elnéző. Szigorú, de nem méltánytalan. Hosszas tevékenysége alatt az egyházmegyei kormányzat hivatalaiban alig volt eset, amidőn személyes magatartásával, akár hivatalos eljárásával valakinek szándékos keserűséget, kellemetlenséget vagy sérelmet okozott volna“. Ugyancsak Esztergomban érte meg gyémántmiséjét. A Ferenc József-rend középkeresztjének birtokosa volt. A Főszékesegyházi Kincstárnak kelyhet, gyűrűt, 6 miseruhát, 4 pluvialét, 4 infulát ajándékozott. Végrendeletében a nagyszombati társaskáptalannak, kórházaknak, katolikus egyleteknek jelentős készpénzt hagyott. 1905. máj. 16-án halt meg, életének 85., papságának 61. évében. Az esztergomi bazilika kriptájában helyezték nyugalomra." (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)