Blümelhuber Ferenc 1874-1915

Életrajz

"Tolna megyében, Dunaföldvárott született 1824. jan. 12-én. Budán végzett tanulmányokat, majd Pozsonyban az Emericanumban, később bölcseletet Nagyszombatban hallgatott. A teológiai tudományokat Bécsben az egyetemen szerezte meg a Pazmaneum növendékeként. 1847. júl. 20-án szentelték pappá, ezután lelkész Dorogon, 1849-től a fővárosban. 1850-ben a Központi Szeminárium prefektusa és ugyanezen évben a Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat titkára, öt év múlva Esztergomban kap teológiai tanári kinevezést a Hittudományi Főiskolára. 1865-ben pápai kamarás, 1894-ben pápai prelátus lesz. Egyidőben prímási főszentszéki ülnök. 1874. okt. 3-án az esztergomi főkáptalanban mesterkanonok és még ebben az esztendőben Szent Benedekről nevezett kaposfői c. prépost lesz. Fokozatos előléptetés alapján 1888-ban nógrádi, 1894-ben főszékesegyházi főesperes, 1896-ban őr-, 1900-ban éneklő-, 1905-ben olvasókanonok és végül 1906-ban nagypréposti méltóságba jut. Jótékonyságára jellemző, hogy 1902-ben az esztergomi Érseki Tanítóképző Intézet javára 20 000 koronás alapítványt, később, 1903-ban a dunaföldvári leányiskola részére szintén jelentős összegű alapítványt tett. A Főszékesegyházi Kincstárnak szőnyeget, fehér miseruhát ajándékozott. A tudományok közül leginkább a régészet vonzotta és e témában jelentek meg tanulmányai a Religióban (1849—58), az Új Magyar Sionban (1870—80), az Idők Tanújában és a Családi Lapokban (1855—56). 1850. szeptemberétől 1855. májusáig szerkesztette a Katholikus Néplapot. 41 évig volt esztergomi kanonok és tekintélyes családi vagyonnal rendelkezett. Régi bútorai között egyszerű öltözetben járt, hiszen jövedelmét kulturális célokra gyűjtötte, melyért egész életében lelkesedett. Halála után vagyona 1 030 000 korona összeget tett ki és alapítványainak iskolák, tanítók, öreg papok, missziók és nevelőintézetek örülhettek. Esztergomban halt meg 1915. nov. 29-én, 92 évesen, papságának 69. évét töltötte be. A bazilika kriptájában temették el. Munkái: 1. Az egyházi művészet régészeti és gyakorlati kézikönyve. Esztergom, 1873. 2. Műtörténeti kalauz. Esztergom, 1874. " (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)