Dulánszky Nándor 1873-1875
Sötét háttér előtt félalakos portré. Viselet: lila {pileolus}, lila {mocétum} rubin béléssel, szegéllyel és gombokkal, ékköves {mellkereszt}, {karing}, szemüveg,
Dulánszky Nándor Esztergomban született, apja a Sándor grófok gazdatisztje volt. A tehetséges fiatal teológiai tanár lett, majd kanonok, választott püspök és előbb 2 évig székesfehérvári, majd pécsi püspök. Nevéhez fűződik a pécsi székesegyház felújítása.
Életrajz
"Született Esztergomban 1829 október 15-én. Iskoláit Esztergomban és Budán végezte. A szünidőt rendesen Bajnán töltötte, ahol akkor Simor volt a plébános. Ez megkedvelte az eleven eszü 13 —16 éves fiút, s ettől kezdve nem vonta meg tőle jóindulatát, pártfogását soha. Felvétetvén az esztergomi papnövendékek sorába, 1845/46-ban Pozsonyban, 1846/47-ben Nagyszombatban tanult. A theologiát a Pazmaneumban hallgatta. 1855 augusztus 7-én áldozárrá szenteltetett. Miután egy ideig segédlelkész volt Ó-Budán, az Augustineumba ment, ahol megszerezte magának a hittudori rangot. Ekkor a Pest-belvárosi plébániára küldetett káplánnak, majd tanulmányi felügyelő lett az esztergomi, 1860-ban pedig a pesti központi papnevelőben. 1862-ben, pesti egyetemi hittanárrá, 1872 október havában vallás- és közoktatásügyi ministeri osztálytanácsossá, 1873 márczius 17-én esztergomi kanonokká, 1874 január 8-án sz. Egyedről nevezett sümeghi apáttá, május 31-én bácsi vál. püspökké, 1875 junius 11-én székes- fehérvári s végre 1877 junius 1-jén pécsi megyés püspökké neveztetett ki. 1880-ban v. b. t. tanácsossá lett, 1882 október 22-én pedig a Ferencz József-rend nagykeresztjével tüntet- tetett ki. Amint elfoglalta pécsi püspöki székét, megkezdette alkotásainak sorozatát is. Újjászervezte, kibővítette a papnevelőintézetet. Rendezte a tanítóképzés ügyét, megalkotta az alapítványi hivatalt, Gregorián énekiskolát alapított, restauráltatta a lyceumi nyomdát stb. A leánynevelés előmozditása czéljából öt iskolát alapított az irgalmasnénék vezetése alatt. Az elaggott papok segélyezésére 90,000 forintnyi alapítványt tett; 3000 forintot adott a szegényházra, 10,000 forintot a pécsi apáczák iskoláira, 20,000 forintot költött a nádasdi püspöki lak megújítására. Életének legfőbb czéljául tekintette ősi székesegyházának restaurálását. Több mint tiz év emésztő gondjába, szakadatlan munkájába került ez, de el lehet mondani, hogy ő mentette meg attól, hogy nemes formáiból kiforgattassék. Az ő áldozatkészsége, fáradhatlan tevékenysége tette lehetővé a XI. század ezen kiváló emlékének felújítását, oly pazar fénynyel, annyi műgonddal, hogy a monumentális épület * hazánknak egyik legbecsesebb műemléke lett. Ez az egy alkotása maga elég arra, hogy nevét a pécsi egyházmegye történetében mindenkorra megóvja a feledéstől. Meghalt Pécsett 1896 január 24-én s ugyanitt temettetett el 29-én. Az 1868—9-ki években szerkesztette a Religiót, s ebbe is, valamint más folyóiratokba számos czikket irt. Önállóan megjelent művei: 1. Agazatos hittan. Kőnyomat. — 2. Latin és magyar pásztorlevél székesfehérvári püspöki széke elfoglalásakor. 1875. — 3. Latin és magyar főpásztori körlevél pécsi püspöki széke elfoglalásakor. 1877. — 4. Főpásztori szózat, melyet püspöki széke elfoglalása napján 1877 november 8-án mondott. — 5. Körlevele egyházmegyéje híveihez a pécsi székesegyház felszenteltetése alkalmából. Pécs, 1891. Ugyanez latin nyelven is." idézet: Kollányi Ferenc Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900.