Komlóssy Ferenc 1893-1915

Életrajz

"A Nyitra megyei Nagytapolcsányban született 1853. ápr. 24-én. Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán, Esztergomban és Kecskeméten végezte. Miután felvételt nyert az esztergomi szemináriumba, tanulmányait a IV. évfolyamon abbahagyja, hogy a budapesti egyetem bölcsészeti karának hallgatója lehessen. Filozófiai doktori címét és tanári oklevelét 1880-ban szerzi meg. Simor érsek felveszi a főegyházmegyébe és 1881. jún. 29-én pappászentelik. Ezután Modoron lelkész és egyúttal a nagyszombati főgimnázium tanára lesz. 1885-ben kövesdi, 1886-ban csúzi plébánoshelyettes. Végül Muzslán kap plébániát 1890-ben. Országgyűlési képviselőnek választják meg 1884-ben a varbói, 1887-ben a szempci, 1897-ben a stomfai kerületben. 1892-ben pápai káplán címmel tüntetik ki és ettől az évtől kezdődően a főegyházmegyében lévő katolikus iskolák tanfelügyelői tisztségét látja el. 1893. okt. 28-án az esztergomi főkáptalanban mesterkanonok, majd előléptetéssel 1900-ban sasvári főesperes lesz. A Szűz Máriáról nevezett szebeni préposti címet 1896-ban kapja meg. 1905. dec. 19-én a Szent Mártonról nevezett pozsonyi társaskáptalan prépostjává lesz és így elhagyja az esztergomi kanonokságot. A Szent István Társulat tagja volt. 1883-ban Ernyei Lajossal, 1884—86 között Zelliger Józseffel együtt szerkeszti a Népnevelő c. lapot, amelynek 1886 óta szerkesztője és kiadója, 1892-ben pedig főszerkesztője. Emellett szerkésztette a Fővárosi Napilapot is. Beszédei az Országgyűlési Naplókban jelentek meg. Igazságos embernek ismerték, ámbár sokszor kemény is tudott lenni, ha meggyőződéséről volt szó. Energikussága mellett jó ember, hiszen azt kereste kivel, hol tehet jót. Akkor volt boldog, ha valakinek örömöt okozott. 1915. okt. 3-án hunyt el, életének 63., papságának 35. évében. Kívánságához híven Pozsonyból Esztergomba szállították, hogy az altemplomban temessék el. Munkái: 1. Bosnia és Herczegovina jogviszonya Magyarországhoz a középkorban 1103—1528. Bp. 1879. 2. Bosnia és Herczegovina a legrégibb időktől napjainkig. Nagyszombat, 1882. 3. Assisi Szent Ferencz hétszázados emléke. Bp. 1882. 4. Ifjúsági színház. Nagyszombat, 1882. 5. Haber Zsigmond: Egy óráig az irodában. Vígjáték. Átdolgozta K. F. Nagyszombat, 1883. 6. Leonard: A szerencsétlen flótás. Vígjáték. Átdolgozta K. F. Nagyszombat, 1883. 7. Lessing, G. E.: A kincs. Vígjáték. Átdolgozta K. F. Nagyszombat, 1883. 8. Salinger, H.: Az éjféli kísértet. Bohózat. Átdolgozta K. F. Nagyszombat, 1883. 9. Jó ember. Pozsony, 1884. 10. Germanus K.: Reformátorok. Fordította K. F. Eger, 1884. 11. Élet- s irodalomtörténeti tanulmány. Pozsony, 1886. 12. Sujánszky Antal. Pozsony, 1886. 13. Bernhard J.: Az uzsorás áldozata. Fordította K. F. Bp. 1886. 14. Javaslatok a zsidókérdés megoldásához. Bp. 1887. 15. Zelliger József a nagyszombati kir. kath. tanítóképzde b. em. igazgató tanárának . . . vázlatos életrajza. Bp. 1887. Klny. Népnevelő. 16. Hol késik a katholikus autonómia? Bp. 1889. 17. A szentmise a világ legnagyobb kincse. Imakönyv. Fordította K. F. Esztergom, 1895. 18. Az esztergomi főegyházmegyei római kath. iskolák története. Esztergom, 1897. 19. Sermo, quem habuit Budpestini in diaetali seu comitatiali regni conventu die jan. 1897. Bp. 1897. 20. Das Leben unserer lieben Heiligen Elisabeth. Vortrag gehalten F. K. Pressburg, 1906. 21. Árpád-házi dicsőséges Szent Erzsébet asszony élete. Bp. 1907. (Német és szlovák nyelven is.) 22. Széchenyi István. Eszmék és gondolatok Sz. I. műveiből, összeállította K. F. Bp. 1907. 23. Das Rechtverhältnis Bosniens und der Herczegovina zu Ungarn. Übersetzte F. K. Bp. 1909. 24. Széchenyi István gróf élete. Bp. 1911. 25. Pro memoria. Válasz azon memorandumra, melyben V. S. kanonok a pozsonyi prépostság jogaiban és személyében támadja. Bp. 1915. " (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)