Venczell Antal 1895-1915

Életrajz

"Nyitra megyében, Hinoránban született 1844. jan. 10-én. Teológiai tanulmányait Esztergomban a szeminárium növendékeként végezte a Hittudományi Főiskolán. 1867. júl. 28-án szentelték pappá Esztergomban. Ezután káplánként tevékenykedik Bozókon, 1869-ben Esztergomban, ahol 1871-től succentor. 1883- ban Budapestre kerül a Központi Szemináriumban vicerektori és hitoktatói megbbízatással. A következő évben nagyszombati szentszéki ülnök. 1885-ben pápai kamarási címmel tüntetik ki. Az esztergomi főkáptalanban 1895. márc. 13-tól mesterkanonok, majd fokozatos előléptetéssel 1905-ben nógrádi főesperes, 1909-ben szenttamási, majd szentistvánvári prépost. 1898-ban az esztergomi szeminárium rektori tisztjét tölti be 1903-ig, és kinevezik triszkai c. apáttá. Lippert József által tervezett aranyozott ezüst kelyhét a szeminárium rektorának használatra adta át. Munkabírása és cselekvésre való vágya született vezetővé avatták. Élete utolsó 10 esztendejében súlyos beteg volt. Végrendeletében a főegyházmegye papi nyugdíjintézetet tette meg örökösévé, amely kb. 60 000 korona összeget jelentett. Esztergomban hunyt el 1915. júl. 12-én, életének 72., papságának 47. évében .A bazilika kriptájában helyezték nyugalomra. Munkái: 1. A Szűz Anya Máriának örömei az Esztergom-vári Bakács kápolnában. Esztergom, 1871. 2. Jubiláris prímások. Bp. 1886. 3. Beszéd, melyet a Szent Ignácról Esztergom, 1900. " (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)