Bogisich Mihály 1898-1919
Az ábrázolt jobb válla felett: B. Braunecker Stina
Jelezve az ábrázolt jobb válla felett: B. Braunecker Stina Bogisich Mihály kanonok fiatal papként Liszt Ferenc barátja volt, akinek vezényletével, mint kiváló tenor, énekelte is a mester műveit. Ő alapította a Cecília Egyesületet, zenetörténészként a Tudományos Akadémia tagjai közé is felvételt nyert. Az arcképet az egyik első Székely Bertalan festészeti osztályában tanult, ünnepelt nőművész készítette, aki Vézinger Károly kanokokot is megfestette.
Életrajz
"Pesten született 1839. jan. 10-én. Itt végezte középiskolai tanulmányait a kegyesrendiek főgimnáziumában. Felvételt nyerve az esztergomi főegyházmegye papnövendékei közé, teológiai tanulmányokra a bécsi egyetemre küldték. 1863. júl. 27-én felszentelték. Káplánként Szomoron, 1864-től Kürtön, 1868-ban Budán a Tabánban, 1869-ben a Felsővízivárosban, végül 1870-től Pesten, a Belvárosban működött. Ez utóbbi helyén hitszónok és hittanár. 1876—82 között a Nemzeti Zenede titkári tisztségét tölti be. A magyar ének és zene történetének kitűnő ismerője, ezért a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjául választja 1880-ban. A következő évben magántanár lesz a pesti egyetemen általános és egyházi zenetörténeti témakörben. Az 1870-es években kapcsolatban állt Liszt Ferenccel, aki Simor János érseknek melegen ajánlotta A keresztény egyház ősi zenéje c. munkájának kiadását. 1883-ban Szent Pálról nevezett herpályi apáti címet kapja meg. 1890-ben kerületi esperes. 1892-ben szentszéki ülnök. 1897-ben prisztinai választott püspökké nevezik ki. Az esztergomi székeskáptalanban 1898. ápr. 7-én lesz mesterkanonok, és fokozatos előléptetéssel 1906-ban barsi, 1916-ban főszékesegyházi főesperes és 1917-ben őrkanonok. A Szent István Társulatnak tagja volt. A Musica Sacra magyarországi Cecília Egyletének elöljárójaként az augsburgi, kölni, aacheni, mainzi Cecília nagygyűléseken vett részt. Mint egyházzenész országos hírnévre tett szert. Értekezései megjelentek a Szabad Egyház, a Magyar Korona, a Magyar Állam, az Egyházművészeti Lapok, a Religio, a Magyar Salon, a Pesti Hírlap és István Bácsi Naptára c. lapok hasábjain. Aranymiséjét 1913-ban ünnepelte meg Máriazellben. Ebből az alkalomból az esztergomi Szent Anna-templom Mária oltárának tabemákulumát készíttette el Spick Ferenc esztergomi aranyművessel, amelyhez 8 kg. színezüstöt használt fel. Jótékonysága egyébként is közismert volt. A Régészeti és Történelmi Társulatnak pénzt ajándékozott, az esztergomi Turistaegyletnek vaskapui menedékházának és a kilátónak építésére 200 koronát adott. Hozzájárult a garamszentbenedeki apátsági templom orgonájának felújítási költségeihez. A Főszékesegyházi Kincstárnak kelyhet, és 5 db. boroméi kazulát adományozott. Hosszas betegség után halt meg 1919. aug. 6-án, életének 81. pappászentelésének 57. évében. Esztergomban, a bazilikában nyugszik. " Munkái: 1. Melyik a valódi egyházi zene? Bp. 1878. 2. A gyermek szent fohászai. Bp. 1879. 3. A keresztény egyház ősi zenéje. Eger, 1879. 4. Egyház-zenészeti jegyzeteim. Bp. 1880. 5. A magyar egyházi népénekek a XVIII. századból. Bp. 1881. 6. Cantionale et passionale hungaricum S. J. XVIII. századbeli kath. énekgyűjtemény. Bp. 1882. 7. Szegedi Ferencz Lénárd énekeskönyve 1674-ből. Bp. 1886. 8. Dicshymnus főm. és főt. Simor János bíbomok aranymiséje emlékére. Bp. 1886. 9. Őseink buzgósága imák és énekekben. Bp. 1888. 10. Szent István első apostoli magyar király tiszteletére rendelt három régi ének. Bp. 1889. 11. Szent István-napi egyházi beszéd. Bp. 1897. 12. A társadalom. Dráma. Bp. 1901. Kéziratban: Huszár Gál énekeskönyve 1574-ből." (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)