Graeffel János 1889-1922

Életrajz

"Esztergomban született 1883. aug. 6-án. Iskoláit szülővárosában végezte. Teológiát a Központi Papnevelő Intézet növendékeként hallgatott a pesti Királyi Egyetemen. 1856. szept. 15-i felszentelése után Szomoron káplán. Még ugyanezen évben a nagyszombati gimnázium tanára és a konviktus prefektusa, 1866-tól prodirektora, 1874-től rektora és a gimnázium igazgatója lesz. Ebben az évben nagyszombati szentszéki ülnök. A pozsonyi társaskáptalannak 1880-tól tagja és 1888-tól kezdődően ellátja a pozsonyi iskolák főfelügyeletét. 1878-ban esztergomi tb. kanonoki kinevezést kap. Az esztergomi főkáptalanban 1889. dec. 20-án mesterkanonoki stallumot kap, és fokozatos előléptetés útján 1899-ben barsi, 1906-ban főszékesegyházi főesperes és szentgyörgymezei prépost, 1908-ban éneklő-, 1916-ban olvasókanonok. 1910-től kezdve Blümelhuber Ferenc nagyprépost betegsége és kora miatt helyettesi teendőket is ellát a káptalanban. 1891-ben Szent Ipolyról nevezett zoborhegyi apáti címmel tüntetik ki. Gyémántmiséjét megérte és azt Máriazellben ünnepelte. 1922-ben, okt. 14-én hunyt el, életének 90., papságának 66. évében. Az esztergomi bazilika sírboltjában van eltemetve. Munkái: 1. A szeretet gyöngyei. Imakönyv. Fordította d. J. Buda, 1855. 2. Adiutorium nostrum in nomine Domini. Imakönyv. Tyrnaviae, 1858. 3. A sasvári háromszázados nagy búcsújárat. Nagyszombat, 1865. 4. Epitome selectorum pietatis exertitia, Tyrnaviae, 1881. 5. Szent József litánia. 1909. " (Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985)